A mennyei galamb

Devoțional zilnice

„És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta.” (Jn 1:32)

Minden dologban Krisztus a mi példaképünk. Atyjához intézett imájára válaszképpen megnyílt az ég, és a Lélek galamb formájában leszállt, majd megnyugodott rajta. Isten Szentlelke kapcsolatba lép az emberrel, és az engedelmesek és hűségesek szívébe költözik. Világosság és erő árad azokra, akik komolyan keresik őt, kérve, hogy bölcsességük legyen ahhoz, hogy ellenálljanak Sátánnak, és legyőzzék őt a kísértés idején. Mi is győzhetünk, ahogy Krisztus győzött!

Jézus buzgó imával kezdte el nyilvános szolgálatát. Az Ő példája bizonyítja azt a tényt, hogy az ima szükséges a sikeres keresztény élethez. Jézus állandó kapcsolatban volt Atyjával, és élete tökéletesen követhető mintául szolgál. Ő értékelte az ima előjogát, és munkájában meg is látszottak az Istennel való közösség eredményei. Ha megvizsgáljuk az életéről szóló feljegyzéseket, akkor azt látjuk, hogy minden fontos eseménynél elvonult a ligetbe, vagy a hegyek csendjébe, és komoly, könyörgő imával fordult Istenhez. A hatalmas csodákat megelőző éjszakákat rendszeresen imával töltötte. Az ilyen éjszakai imaidőszakok alkalmával, a munkával töltött nap után együttérző szívvel

küldte el tanítványait, hogy térjenek haza otthonaikba pihenni és aludni, míg ő erős sírás és könnyek között Isten elé tárta az emberiség érdekeit szolgáló legkomolyabb kéréseit.

Jézusnak – válaszul imájára – Isten kegyelme adott erőt a munkához, és készítette fel Őt a megpróbáltatásokra. A mi keresztényi életünk sikere is Istentől függ, és Krisztus példája megnyitja számunkra az utat, melyen járva az erő soha ki nem fogyó forrásához juthatunk el, melyből kegyelmet és erőt meríthetünk ahhoz, hogy az ellenségnek ellenállva győztesen kerüljünk ki a harcból. A Jordán partján Krisztus az emberiség képviselőjeként ajánlotta fel imáját; a megnyíló ég és az elismerő hang pedig biztosít bennünket arról, hogy Isten – Fia érdemei által – elfogadja az emberiséget. (Signs of the Times, 1893. július 24.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit