„Abból a városból pedig sokan hívének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, amit cselekedtem. Amint azért odamentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig: És sokkal többen hivének a maga beszédéért, és azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár; mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.” (Jn 4:39-42)
Jó munkát végezhetnek a nők Istenért, ha először megtanulják a szelídség legfontosabb és drága leckéit Krisztus iskolájában. Így alkalmasak lesznek az emberiség szolgálatára, hogy bemutassák nekik Jézus mindenre elégséges voltát. Ha a gyülekezet minden tagja felismerte felelősségét és alázatosan vállalja a munkát, az eredmény nem marad el. Isten különböző képességek alapján bízta ránk a munkát.
Napjainkban nem könnyű feladat a Mesterért munkálkodni. Milyen sok tétovázást elkerülhetnénk, ha mindig Istenben bíznánk, és pontosan követnénk az Ő irányítását. Azt mondja: „Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal mívelje.” (Róm 12:6-8)
Ez olyan tárgykör, mely alapos és pontos tanulmányozást igényel. Sok hibát követünk el, mert figyelmen kívül hagyjuk ezeket az intelmeket. Sokan, akiket alázatos munkával bízott meg a Mester, hamar elégedetlenek lesznek, és úgy gondolják, hogy vezetőknek, tanároknak kellene lenniük. El akarják hagyni szerény szolgálatukat, mely azonban éppen olyan fontos a maga helyén, mint a nagyobb felelősségek. Azok, akiknek látogatniuk kell, hamarosan úgy vélik, hogy ezt bárki megtehetné, bárki tudja szólni a vigasztalás, bátorítás szavait, és alázatosan elvezetni hallgatóját a Biblia helyes értelmezéséhez. De ez a munka sok jóindulatot, türelmet és mindig növekvő bölcsességet igényel. (Manuscript Releases, 11. kötet, 278-279. oldal)
Ellen G. White