A prédikálás ajándéka

Devoțional de seară

„Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.” (2Tim 4:2)

A hatékony prédikálás olyan tálentum, melyet szorgalmasan kell gyakorolni. Az Istentől kapott lelki ajándékok egyike sem képes ennél nagyobb áldást árasztani. A dicséret hangjai s az ima által meggyőzünk másokat a Megváltó szeretetéről. Egyetlen szót se mondjunk ki meggondolatlanul. Krisztus követői nem szólnak gonoszul vagy könnyelműen, nem elégedetlenkednek, és egyetlen tisztátalan gondolat sem hagyja el ajkukat.

Pál apostol a Szentlélektől ihletve a következőket írja: „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék.” (Ef 4:29) A rothadt beszéd nem csupán a hiábavaló, gonosz szavakat jelenti. Ez lehet bármilyen kifejezés vagy szóhasználat, mely ellentétben áll a szent elvekkel és a tiszta, szeplőtelen lélekkel. A rothadt beszédbe beletartoznak a tisztátalan célzások, rejtett, alantas gondolatok. Ha azonnal nem állunk ellen, komoly bűnökbe eshetünk.

Minden egyes keresztény személyében és családjában is felelősséggel tartozik azért, hogy a rothadt beszéd útját állja. Ha olyan emberek társaságában vagyunk, akik hiábavalóságot szólnak, a mi felelősségünk, hogy – ha lehetséges – más témára tereljük aszót. Isten kegyelmének segítsége által meg kell próbálnunk oly szavakat elejteni és olyan témát bevezetni, mely hasznos vágányra tereli a beszélgetést.

Szavainkból dicséret és hálaadás áradjon. Ha szívünk és értelmünk telve van Isten iránti szeretettel, mindez szavainkban is nyilvánvalóvá lesz. Nem lesz nehéz azt továbbadni, ami betölti lelki életünket. Nagyszerű gondolatok, nemes törekvések, a tiszta igazság iránti fogékonyság, az önzetlen szándékok, a szentség elérése iránti vágyódás, mind-mind gyümölcsöt teremnek a szavakban, mely által nyilvánvalóvá válnak a szív elrejtett kincsei. Ha beszédünk által így tárjuk fel Krisztust az emberek szemei előtt, nagy erőt kapunk Tőle a lélekmentés munkájához.

Krisztusról kell beszélnünk azoknak, akik még nem ismerik Őt. Úgy kell cselekednünk, ahogy Krisztus cselekedett. Bármerre is járt – akár a zsinagógában, az útmentén vagy a csónakban, a farizeus házában vagy a vámszedő asztalánál – mindig azokról a dolgokról beszélt az embereknek, melyek egy magasabb rendű életről vallottak. (Signs of the Times, 1902. július 2.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit