A próbák idején

Devoțional de seară

„Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4:15)

Krisztus beköltözik azok szívébe, akik hit által elfogadják Őt. Jöhetnek életünkre megpróbáltatások, az Úr jelenléte akkor is biztos. Az égő csipkebokor, melyben ott volt az Úr, még nem aludt ki. A tűz nem semmisítette meg az ágak egyetlen sejtjét sem. Így lesz majd azokkal a gyenge emberi eszközökkel is, akik bizalmukat Krisztusba helyezték. Éghet a kísértések tüzes kemencéje, jöhet az üldözés és a megpróbáltatás, de csak a salak fog elhamvadni. A megtisztító folyamat után az arany még ragyogóbban fog tündökölni.

Hatalmasabb az, aki a hűségesek szívében él, mint az, aki a hitetlenek szívét uralja. Ne panaszkodjatok keserűen a rátok jövő próbák miatt, hanem nézzetek Krisztusra, aki emberi természettel cserélte fel istenségét, hogy mi megérthessük, mennyire törődik velünk, mert azonosította magát a szenvedő emberiséggel. Megízlelte az emberi szomorúság kelyhét, Őt is sújtotta mindaz, ami minket sújt; szenvedés által vált tökéletessé; mindenekben megkísértetett, ami az emberiséget érheti, hogy segítségére siethessen azoknak, akik kísértésben vannak.

Jézus mondja: „Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (Ésa 13:12) Azáltal teszi értékessé az embert, hogy benne lakozik, Szentlelkét adja neki. Így szól hozzánk: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.” (Lk 11:13)

Az Úr arra oktatott bennünket, hogy Istent Atyánknak szólítsuk, úgy tekintve Őt, mint az édesapai ragaszkodás kútforrását, a szeretet forrását, mely századokon át az emberi szívek csatornáit éltette. Minden könyörület, együttérzés és szeretet, mely a földön valaha is létezett, Isten trónjától sugárzott ki, és ezek úgy viszonyulnak az Ő szívében lakozó szeretethez, mint a forrás az óceánhoz. Szeretete szüntelenül árad, hogy erősítse a gyengéket, szilárddá tegye a félénkeket és erkölcsi tartást adjon az ingadozóknak. Isten Krisztus által munkálkodik, és az ember a Fiú által járulhat az Atyához. Ez legyen hitvallásunk és énekünk: „Halljátok meg, amit az Úr tett lelkemért!” (Signs of the Times, 1896. március 5.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit