A rágalom ellenszere

Devoțional zilnic

„A haragra késedelmes bővelkedik az értelemben, aki pedig elméjében hirtelenkedő, az bolondságot szerez.” (Péld. 14:29)


 
„Nem kell ellenségeinknek tekintenünk azokat, akik nem mosollyal az ajkukon fogadnak bennünket és nem nyilvánítják ki közvetlenül a szeretetüket irántunk. Sokkal könnyebb mártírt játszani, mint legyőzni rossz természetünket. Példát kell mutatnunk másoknak azzal, hogy nem állunk le minden apró sérelemnél, hogy a magunk igazát védelmezzük. Természetesen megtörténik, hogy hamis híreket terjesztenek rólunk. De ha mi a helyes utat követjük, ha nem vesszük fel a harcot, mások sem fogják komolyan venni őket. Hagyjuk Istenre hírnevünk megőrzését. Mi pedig mint Isten fi ai és leányai tegyünk bizonyságot arról, hogy van önuralmunk. Mutassuk meg, hogy a Lélek vezet bennünket, és késedelmesek vagyunk a haragra.

A rágalom elhal a helyes életmód láttán, de nem szűnik meg a felindult szavak hatására. Legyen legfőbb gondunk az, hogy Isten félelmében cselekedjünk, és a magatartásunkkal mutassuk meg, hogy a felőlünk terjesztett hírek hamisak. Senki sem üthet olyan sebet jellemünkön, mint mi saját magunk. Gyenge az a fal és roskadozó az a ház, amelyet állandóan meg kell támogatni. Ha nagyon aggódunk amiatt, hogy védelmezzük jó hírünket a kívülről jövő támadások ellen, akkor ezzel azt a benyomást keltjük, hogy nem vagyunk feddhetetlenek Isten előtt, és ezért van szükségünk a bizonygatásokra.” (1887. 24. sz. kézirat)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit