A Szentlélek együtt utazik a missziónárusokkal

Devoțional zilnic

„Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Lélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam. Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket. Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleuciába; és onnét elevezének Ciprusba.” (ApCsel 13:2-4)

Ó, milyen nagy szükségünk van Isten jelenlétére! Minden munkás imájának fel kellene szállnia Istenhez a Szentlélek keresztségéért. A csoportoknak össze kellene gyűlniük, hogy különleges segítséget és mennyei bölcsességet kérjenek Istentől, hogy Isten népe megtudja, hogyan tervezze, készítse elő és végezze el a munkát. Az embereknek különösképpen azért kellene imádkozniuk, hogy Isten válassza ki eszközeit és Szentlelkével keresztelje meg misszionáriusait.

A tanítványok tíz napig imádkoztak, mielőtt a pünkösdi áldást megkapták volna. Egy értelemre kellett jutniuk abban, hogy mit jelent hatékony imát felajánlani az Úrnak, mind közelebb és közelebb kerülni Istenhez, megvallani bűneiket, megalázni szívüket előtte, hit által Krisztust szemlélni és átváltozni az Ő képmására. Amikor az áldás valóban megérkezett, betöltötte az egész helyet, ahol összegyűltek; s a tanítványok erővel telve elindultak, hogy hatékony munkát végezzenek a Mesterért.

Nekünk is ugyanilyen komolyan kellene a Szentlélek kitöltetéséért imádkoznunk, mint ahogy a tanítványok imádkoztak pünkösd napján. Ha nekik abban az időben szükségük volt a Lélekre, nekünk ma sokkal nagyobb szükségünk van rá. Az erkölcsi sötétség szemfedőként borítja be az egész földet. A hamis tanok minden válfaja, eretnekségek és sátáni csalások vezetik félre az emberek elméjét. A Lélek és Isten hatalma nélkül hiábavaló lenne munkánk, hogy bemutassuk az igazságot. A Szentléleknek kell támogatnia bennünket a harcban; „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef 6:12) Nem eshetünk el, míg reményünket és bizalmunkat Istenbe helyezzük. Mondjuk hát el mindannyian, lelkészek és gyülekezeti tagok, amit Pál mondott: „Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos” (1Kor 9:26), hanem élő hittel és reménységgel, várva, hogy elnyerjük a jutalmat. (Home Missionary, 1893. november 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit