A szomszédság nagy munkaterülete

Devoțional de seară

„Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.” (Lk 8:39)

A területek mindenhol megnyílnak és az élettel teli prédikátorért kiáltanak. Lehetőségeink nyílnak otthon és külföldön s ezeket úgy tűnik, nincs módunkban kihasználni. Bár sokan vannak, akiknél az igazság fénye világít; ha ezek minden erejükkel törekednének arra, hogy a fényt másokra árasszák, milyen sok munkát el tudnának végezni! Igehirdető nem lehet mindenki, de saját otthonában mindenki tehet valamit Krisztusért.  Jó munkát tudnának végezni szomszédaik között. Ha szívvel-lélekkel végeznék a munkát, ha kicsi területen is, bármi legyen is pozíciójuk, olyan terveket készíthetnének, melyek alapján eredményeket érnének el.

Egyre több lehetőségünk nyílik arra, hogy hasznosak lehessünk. Isten Igéje iránt gondviselésszerű igény mutatkozik. A munka előreviteléhez szükség van időnk, értelmünk és pénzünk az Úr áldása szerinti, kis és nagy adományok felajánlására, hogy a föld sötét országaihoz utat készítsünk az igazság számára, majd az igazságot, mint mércét magasba emelve képviseljük Krisztus országának érdekeit. A mennyei angyalok arra várnak, hogy erejüket egyesíthessék az emberi eszközökkel, hogy sok lélek hallja meg a Szentlélek hangját, és hívására sokan térjenek meg.

Régóta hirdetjük Urunk eljövetelét, és várjuk is azt; de vajon megteszünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy siettessük eljövetelét? „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Pt 3:9) Míg az Úr és az egész menny részt vesz a földön folyó munkában, hogy az embereket Krisztushoz vonzzák és megtérésre indítsák, mit tesznek az emberi eszközök azért, hogy a világosság csatornáivá válva együttműködjenek az isteni hírnökökkel? Megkérdezik-e, hogy „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6) Gyakorolják-e Jézushoz hasonlóan az önmegtagadást? Mélyen megindultak-e és szívüket felemelték-e imában Istenhez, hogy kegyelméből részesítse őket Isten Szentlelkében és legyen bölcsességük képességeiket és eszközeiket munkába állítani a lelkek megmentéséért, akik különben elvesznek Krisztus nélkül? (Review and Herald, 1893. május 16.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit