A terhek csökkentésének ezköze: komoly munka

Devoțional de seară

„Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12:10)

Összességében túl sokan vannak, akik elmerülnek saját próbáikban és nehézségeikben. De ha elfelejtenék önmagukat, és azt néznék, hogy mások milyen szükséget szenvednek, akkor nem lenne idejük arra, hogy eltúlozzák saját bánatukat. Az Úrért való buzgó munkálkodás a recept arra, hogy ne a saját bajainkkal törődjünk. Ha segítő kézzel levesszük mások válláról a terheket – melyeket Krisztus mindenkiért hordozott -, akkor Szentlelke csökkenti a mi problémáinkat, s ezek már említésre méltóak sem lesznek. A valódi, őszinte munka egészséges működésre serkenti az elmét, mely egészséges tettekre ösztönzi az izmokat. Bajaink és terheink állandó szaporodása megöl bennünket. Meg kell elégednünk azzal, hogy csak a napi feladatok terhét hordozzuk. A holnapi kötelességek miatti aggodalmat hagyjuk arra az időre, amikor majd el kell viselnünk azokat.

Isten arra szólít fel, hogy képezzük magunkat, hogy el tudjuk végezni az általa ránk bízott munkát, s így az nem fog tehernek tűnni előttünk. A legszerényebb embernek is része lehet a munkában és a jutalomban, a koronázásban, amikor majd Krisztus, Közbenjárónk és Üdvözítőnk lesz megváltottainak királya. Most minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy teljesen odaszenteljük magunkat Istennek. A jelenvaló igazság kirendeléséhez nem tekintélyesebb, jobb képességekkel rendelkező vagy tanultabb emberekre van szükség, hanem olyan emberekre, akik ismerik Istent és akit elküldött, a Jézus Krisztust.

Bármely munkást a személyes kegyesség fogja alkalmassá tenni, mert mindennapi gondolatai és tettei Krisztus akarata szerintiek, így a Szentlélek birtokába veszi őt s ezáltal ajkán erőteljessé válik a jelenvaló igazság. A legalázatosabb lélek is – ha Krisztus Jézussal összeköttetésben van és Krisztusban marad – hatalommá válik és munkája maradandó lesz. Bár segítene az Úr nekünk megérteni az ő isteni akaratát és cselekednénk azt szívből és rendületlenül, akkor örömünk lenne az Úrban. (Home Missionary, 1897. november 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit