A törvény megeleveníti a bűnt és a lelkiismeretet

Devoțional zilnic

„Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen! Sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által. Mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad… Én pedig éltem régen a törvény nélkül, de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn.” (Rm. 7:7, 9)


 
„Pál azt mondja, hogy a törvénybeli igazság tekintetében – tehát ami a külső cselekedeteket illeti – »feddhetetlen« volt (Fil. 3:5–6). De amikor a törvény lelki lényegét felismerte, amikor e szent tükörbe nézett, bűnösként látta meg magát. Emberi mérték szerint tartózkodott a bűntől, de amikor belepillantott Isten törvényének mélységeibe, akkor úgy látta meg magát, ahogy Isten látta őt. Ekkor alázattal lehajtotta fejét és elismerte bűnös voltát… A saját tapasztalata révén, egy fontos igazságra mutat rá az apostol a megtérés munkáját illetően. Azt mondja, hogy »ő élő volt egykor a törvény nélkül« – vagyis nem érzett semmiféle elítéltséget. – »De a parancsolat eljövetelével « – vagyis amikor Isten törvényével igazán szembesült a lelkiismerete –, akkor »megelevenedett a bűn és én meghaltam « (Rm. 7:10). Tehát ekkor bűnösnek, Isten törvénye által elítéltnek látta meg magát. Figyeljük meg, hogy Pál halt meg – vagyis felismerte halálra ítélt voltát –, nem pedig a törvény.” (Spirit of Prophecy IV. kötet, 297. l.)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit