„Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen! Sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által. Mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad… Én pedig éltem régen a törvény nélkül, de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn.” (Rm. 7:7, 9)
„Pál azt mondja, hogy a törvénybeli igazság tekintetében – tehát ami a külső cselekedeteket illeti – »feddhetetlen« volt (Fil. 3:5–6). De amikor a törvény lelki lényegét felismerte, amikor e szent tükörbe nézett, bűnösként látta meg magát. Emberi mérték szerint tartózkodott a bűntől, de amikor belepillantott Isten törvényének mélységeibe, akkor úgy látta meg magát, ahogy Isten látta őt. Ekkor alázattal lehajtotta fejét és elismerte bűnös voltát… A saját tapasztalata révén, egy fontos igazságra mutat rá az apostol a megtérés munkáját illetően. Azt mondja, hogy »ő élő volt egykor a törvény nélkül« – vagyis nem érzett semmiféle elítéltséget. – »De a parancsolat eljövetelével « – vagyis amikor Isten törvényével igazán szembesült a lelkiismerete –, akkor »megelevenedett a bűn és én meghaltam « (Rm. 7:10). Tehát ekkor bűnösnek, Isten törvénye által elítéltnek látta meg magát. Figyeljük meg, hogy Pál halt meg – vagyis felismerte halálra ítélt voltát –, nem pedig a törvény.” (Spirit of Prophecy IV. kötet, 297. l.)