A vég előtt

Devoțional zilnic 30 august 2019

„És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” (Jel 14:13)

Népünk ezekre az utolsó napokra bőségesen kapott világosságot. Nem az számít, hogy élek vagy halok, írásaim beszélni fognak, és az idők végezetéig munkálkodnak. Írásaim irattartóba rendezve irodámban vannak s ha meghalok is, ezek az Úrtól származó szavak élni fognak és szólnak az emberekhez. De még van erőm, és remélem, még sok hasznos munkát el tudok végezni. Talán megérem az Úr eljövetelét, de ha nem, hiszem, hogy ezt mondják majd rólam: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az Ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.”…

Köszönöm Istennek, hogy szeret, hogy nap mint nap tapasztaltam vezetését és irányítását. Írásaim lefoglalnak. Reggeltől estig jegyzem azokat a dolgokat, melyeket Isten közöl velem. Munkám lényege egy népet felkészíteni, hogy megálljon az Úrnak napján. Krisztus ígérete biztos. Az idő rövid. Dolgoznunk és figyelnünk kell, várnunk kell az Úr Jézusra. Az a felhívás számunkra, hogy legyünk állhatatosak, szilárdak és mindig szorgalmasak az Úr művében. Minden reményünk Krisztuson alapszik.

Vajon számba veszi-e népünk a jelent, a múltat és a jövőt, úgy ahogy az feltárul a világ előtt? Vajon törődnek-e a kapott figyelmeztetéssel? Az-e a legfontosabb ma, hogy életünk átalakuljon és megtisztuljon, hogy Isten képét tükrözzük vissza? Ekképp kell érezniük mindazoknak, akik csatlakoznak a Bárány vérében megtisztultak közösségéhez. Krisztus igazságában kell csatasorba állniuk, Isten nevét kell felírni homlokukra. (Selected Messages, 1. kötet, 55-56. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro