A vezető: az elkötelezettség igénye

Devoțional de seară

„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24:15)

Komoly érdeklődéssel várom azokat a tételeket és határozatokat, melyeket ez a konferencia meghoz (az 1901-es Generál Konferencia ülésszaka). Ezt a munkát már évekkel ezelőtt el kellett volna végezni, legalább tíz éve, amikor összegyűltünk tanácskozni, és Isten Lelke és ereje eljött gyűlésünkre, hogy bizonyítsa: Isten kész dolgozni népéért, ha az munkába áll… A világosság, melyet kaptam, megmutatta, hogy ennek a népnek magasabb szinten kell állnia minden más népnél a földön, hogy hűséges népnek kellene lennie, olyan népnek, mely helyesen mutatja be az igazságot. Az életükben megnyilvánuló igazság megszentelő ereje különbözteti meg őket e világtól. Erkölcsi méltóságot kellene gyakorolniuk, olyan szoros összeköttetésben a mennyel, hogy Izráel Úr Istene helyet tudna nekik biztosítani a földön.

Bár évről-évre ugyanezt a beismerést tették, de a népet felmagasztaló alapelvek nem nyilvánultak meg a műben. Isten tiszta világosságot adott arra vonatkozólag, hogy mit kellene és mit nem kellene tenniük, de ők eltávolodtak ettől a világosságtól. Számomra csoda, hogy oly nagy fejlődésen mentünk keresztül. Ez nem a mi igazságunk, hanem Istennek nagy kegyelme jóvoltából van, hogy nevét sehol a földön ne érje tiszteletlenség…
 
Isten Szavának kellene irányítania életünket. Szentelünk-e figyelmet az Igének? Az Ige helyét semmiképpen se vegyék át a bizonyságtételek, mert ezeknek az a feladata, hogy az elhanyagolt Igéhez vezessen benneteket, hogy táplálkozzatok Krisztus szavaiból, és élő hit által épüljetek a magatokhoz vett táplálékból. Ha Krisztusnak és az Ő szavának engedelmeskedtek, élet fájának leveleit fogyasztjátok, amely a nemzetek gyógyítására való. (General Conference Bulletin, 1901. április 3.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit