„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, óh Felséges, hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat!” (Zsolt. 92:2–3)
„Dávid változatos életének viszontagságaiban énekek által tartotta fenn a mennyel való összeköttetését… Jézus gyakran hárította el földi életében a kísértéseket énekkel. Ha éles, bántó szavak hangzottak el ellene, vagy ha az őt körülvevő légkör elégedetlenséggel, bizalmatlansággal, vagy ellenségességgel telítődött, akkor gyakran hallatta a hit és a szent öröm énekét. A húsvéti ünnepek ama szomorú estéjén is, mikor elárultatása és halála előtt állt, a zsoltár szavaival emelte fel hangját…
Ha helyesen alkalmazzuk, a zene Isten értékes adománya, amely felemeli a gondolatokat, fogékonnyá tesz a magasabb rendű dolgok iránt… Kevés olyan hatásos eszköz van arra, hogy Isten igéjét az emlékezetünkben tartsuk, mintha ének formájában ismételjük el. Egy ilyen éneknek csodálatos hatalma van. Ereje van arra, hogy a nyers és faragatlan természetet legyőzze, a gondolatokat megelevenítse, együttérzést ébresszen, harmóniát hozzon létre a cselekedetekben, száműzze a sötétséget és a balsejtelmeket, amelyek megsemmisítik a bátorságot és meggyengítik a jóért való fáradozások erejét… Sohase tévesszük szem elől az ének, mint nevelő eszköz értékét!” (Nevelés, Költészet és ének c. fejezetből)