A zene áldasa

Devoțional zilnic

„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, óh Felséges, hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat!” (Zsolt. 92:2–3)


 
„Dávid változatos életének viszontagságaiban énekek által tartotta fenn a mennyel való összeköttetését… Jézus gyakran hárította el földi életében a kísértéseket énekkel. Ha éles, bántó szavak hangzottak el ellene, vagy ha az őt körülvevő légkör elégedetlenséggel, bizalmatlansággal, vagy ellenségességgel telítődött, akkor gyakran hallatta a hit és a szent öröm énekét. A húsvéti ünnepek ama szomorú estéjén is, mikor elárultatása és halála előtt állt, a zsoltár szavaival emelte fel hangját…

Ha helyesen alkalmazzuk, a zene Isten értékes adománya, amely felemeli a gondolatokat, fogékonnyá tesz a magasabb rendű dolgok iránt… Kevés olyan hatásos eszköz van arra, hogy Isten igéjét az emlékezetünkben tartsuk, mintha ének formájában ismételjük el. Egy ilyen éneknek csodálatos hatalma van. Ereje van arra, hogy a nyers és faragatlan természetet legyőzze, a gondolatokat megelevenítse, együttérzést ébresszen, harmóniát hozzon létre a cselekedetekben, száműzze a sötétséget és a balsejtelmeket, amelyek megsemmisítik a bátorságot és meggyengítik a jóért való fáradozások erejét… Sohase tévesszük szem elől az ének, mint nevelő eszköz értékét!” (Nevelés, Költészet és ének c. fejezetből)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit