Alázatos szívvel

Devoțional de seară

„Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsema megtörtek szívét.” (Ésa 57:15)

Mindenki, aki alázatos, érdeklődő szívvel, s azzal a határozottsággal jön Isten Igéjéhez, hogy meg akarja ismerni az üdvösség feltételeit, megérti, mit mond a Szentírás. De azok, akik olyan lelkülettel látnak neki az Ige kutatásának, melyet az nem hagy jóvá, azok olyan lelkülettel fogják befejezni a kutatást, melyet nem a Szentírásból nyertek. Az Úr nem fog olyan szívhez szólni, mely közönyös iránta. Nem vesztegeti az oktatástolyan valakire, aki készakarva tiszteletlen, vagy tisztátalan, de annál inkább megtanít minden lelket, aki nem áll ellene javaslatainak és hajlandó nem hatástalanítani Isten törvényét.

Meg kell aláznunk szívünket, és őszintén, tiszteletteljesen kutatnunk az élet Igéjét; mert csak az alázatos és töredelmes lélek láthatja meg a fényt. A szívnek, a léleknek, s az elmének is fel kell készülnie a világosság befogadására. A lélekben csend kell hogy legyen. A gondolatokat Jézus Krisztus irányításának kell alárendelni. A kérkedő öntudatosságot és elbizakodottságot meg kell róni Isten Igéje jelenlétében.

Az Úr ahhoz a lélekhez szól, mely megalázza előtte önmagát. Az imaoltárnál, amikor hit által megérintjük a kegyelem trónját, megkapjuk Isten kezéből azt az égi fáklyát, mely világosságot hoz a sötétségbe és meggyőz bennünket lelki szükségleteinkről. A Szentlélek kinyilvánítja Isten dolgait annak, aki őszintén keresi a mennyei kincset. Ha figyelünk az ő irányítására, akkor elvezet bennünket minden világosságra. Ahogy szemléljük Krisztus dicsőségét, elváltozunk az ő képmására. Olyan hitünk lesz, mely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket. Szívünk megújul és készek leszünk minden dologban engedelmeskedni Istennek. (Review and Herald, 1896. December 15.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit