„Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged, ne fogadd el beszédüket!… Szűnjél meg hallgatni az olyan tanítást, mely téged arra visz, hogy a bölcsességnek igéjétől eltévelyedj.” (Péld. 1:10; 19:27)
„Amint a rosszra való késztetés első érintését érzed, küldj egy imát a mennybe, és azután állj ellene szilárdan a kísértésnek, amely az Isten igéje által megítélt elgondolások irányába akar vonni téged. Ha a kísértés – mindjárt az első megjelenésekor – ilyen határozott állásfoglalással találkozik, akkor soha többé nem ismétlődik. Fordulj el attól, aki valamely helytelen dolog elkövetésébe akar belevinni téged. Határozottan utasítsd el az ilyen kísértőt. Így szólj hozzá: El kell különítenem magamat e cselekedetektől, mert tudom, hogy nem követed a Megváltót.
Ha pedig nem érzel erőt magadban ahhoz, hogy egy szót is szólj azoknak, akik helytelen elveket követnek, akkor is hagyd ott őket. Visszavonulásod és hallgatásod a szavaknál is többet fog jelenteni… Ne kövesd el a legkisebb igazságtalanságot sem azért, hogy valamilyen előnyt szerezz a magad számára. Tedd azt másokkal – kicsiny és nagy dolgokban egyaránt –, amit kívánnál, hogy mások tegyenek veled… Ha nem engedsz az Ellenségnek, öröm van a mennyben.” (Review and Herald, 1899. máj. 9.)