Az egész mennyet érdekli a lelkek megmentése

Devoțional de seară

„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét.” (2Kor 5:19)

A megváltás tervében az emberek és az angyalok összhangban dolgoznak, miközben Isten igazságára tanítják azokat, akik nem ismerik azt, hogy megszabadulhassanak a bűn kötelékeiből. Csak az igazság teheti szabaddá az embert. Minden teremtmény számára hirdetni kell azt a szabadságot, mely az igazság ismeretéből ered. Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus, és a mennyei angyalok mindannyian érdeklődnek e nagy és szent munka iránt.

Azt a magasztos kiváltságot kaptuk Istentől, hogy nyilvánvalóvá tegyük az Ő jellemét azáltal, hogy önzetlenül törekszünk embertársainkat megmenteni a romlásból, melyben elmerültek. Minden emberi lelket – aki engedte, hogy a Szentlélek őt megvilágosítsa – felhasznál az Úr az általa elgondolt terv véghezvitelénél. Az egyház feje Krisztus és Őt fogja legjobban megdicsőíteni, ha egyházának minden tagja részt vesz a lelkek megmentésének munkájában…

Nagyobb öröm van a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilencen, akiknek nincs szüksége megtérésre. Amikor meghalljuk, hogy egyes helyeken győzedelmeskedik az igazság, akkor az egész gyülekezet csatlakozzék az öröménekhez és küldjön hálaimát az Úrhoz. Dicsőítsük meg az Úrnak nevét, hogy még nagyobb buzgalommal váljunk Isten munkatársaivá. Az Úr sürget minket, hogy hajtsuk végre utasítását: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” (Mk 16:15) De szükségünk van arra is, hogy nagyobb teret engedjünk a Szentlélek munkájának abban, hogy a munkások összefogjanak és egységes hadtestként, erőteljesen nyomuljanak előre.

Emlékezzünk mindannyian arra, hogy „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek”. (1Kor 4:9) Ezért mindannyiunknak alázattal és félelemmel kell feltennünk a kérdést: „Mi az én feladatom?” A Lélek átalakító befolyását fogja bizonyítani, ha utunk során minden lépésünknél teljesen Isten szolgálatára szenteljük magunkat. (Review and Herald, 1895. július 16.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit