„Azonképpen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni. Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen. Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.” (1Kor 14:9-11)
Azoknak a lelkészeknek, akik élőszóval hirdetik az Igét, lelkiismereteseknek kell lenniük, és az igazságot a maga tisztaságában, ugyanakkor egyszerűen kell bemutatniuk. Tiszta élelemmel kell táplálniuk a nyájat. Gondosan megvizsgált és megrostált szavakkal. Vannak olyan lelkészek, akiket Isten elküldött, hogy helyről helyre prédikálják a szombat igazságát. Ám ők hamissággal vegyített igazságról beszélnek, és visszás nézeteiket hirdetik az embereknek. Sátán általuk utálatot kelt a még nem hívő intelligens és érzékeny emberekben.
Közülük többeknek van mondanivalójuk a lelki ajándékokról, és ezt gyakran különös módon kamatoztatják. Vad, ingerlő érzéseknek adják át magukat, érthetetlenül beszélnek, és ezt hívják ők nyelveken szólásnak. Néhány hallgatót szinte megbabonáznak ezekkel az idegen megnyilatkozásokkal. Idegen lélek uralkodik ezekben a csoportokban, s ez képes legyőzni bárkit, aki megdorgálná őt. Isten lelke nincs jelen ilyenkor, és nem tud együtt munkálkodni ezekkel az emberekkel. Őket más lélek vezérli. Bizonyos közegben ezek a lelkészek is sikeresek. De ez még több munkát ró azokra a lelkészekre, akiket Isten küld el, s akik alkalmasak arra, hogy a szombat igazságát és a lelki ajándékokat helyes fényben tüntessék fel a hallgatók előtt; és akiknek befolyása és példája követésre méltó.
Az igazságot úgy kell képviselni, hogy a képzett elme számára is vonzóvá váljék. Sokan nem is emberekként kezelnek bennünket, hanem lenéznek, mint szegényeket, gyengeelméjűeket, alacsony szintűeket, s így le is alacsonyítanak bennünket. Éppen ezért, nagyon fontos, hogy akik tanítják és mindannyian, akik hiszik az igazságot, átéljék annak megszentelő erejét, hogy állhatatos, magasztos életük megmutassa a hitetleneknek, hogy ezek az áltanítók megtévesztették őket. Milyen fontos, hogy az igazság képviseletét ne zavarják hamis és fanatikus izgalmi állapotok, hanem az igazság saját maga megállja a helyét, megőrizve eredeti tisztaságát és felemelő jellegét. (Testimonies, 1. kötet, 414-415. oldal)
Ellen G. White