Az ifjú erőt kap a győzelemhez

Devoțional zilnic

„Örvendezz ifjú a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!” (Préd 12:1)

Ha átadjuk magunkat Istennek, nagy előnyökhöz jutunk. Így ha jellembeli hiányosságaink vannak – márpedig mindannyiunknak vannak -, akkor egyesülhetünk azzal, aki elég hatalmas megmentésünkhöz. Tudatlanságunkat egyesíthetjük az ő bölcsességével, törékenységünket az ő tartós erejével, s mint Jákób, mi is Isten fejedelmévé válhatunk. Ha összeköttetésben vagyunk Izráel Istenével, fentről jövő erőt kaphatunk, mely képessé tesz bennünket a győzelemre, s ha részt kapunk az isteni szeretetből, akkor utat találhatunk az emberek szívéhez is. Remegő kezünk megerősödhet, amikor a Végtelen trónját szorítjuk, s így szólunk: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.” (1Móz 32:26)

Isten bizonyosságát adta annak, hogy megáld minket és áldássá tesz; ez a mi világosságunk, örömünk és győzelmünk. Amikor az ifjak megértik, mit jelent, ha a szívükben Isten kegyelme és szeretete lakik, akkor kezdik felismerni Jézus vérén megváltott jogaik értékét, Istennek szentelik képességeiket és minden Istentől kapott erejükkel azért küzdenek, hogy tálentumaikat a Mester szolgálatában használják fel.

A fiatalok egyetlen biztonsága a bűn és rémtettek korszakában az lehet, ha élő kapcsolatban maradnak Istennel. Meg kell tanulniuk, hogyan keressék Istent, hogy Szentlelke betölthesse őket s úgy cselekedjenek, mint akik tudják, hogy a menny egész serege érdeklődéssel és féltő szeretettel szemléli őket, készen arra, hogy szolgáljanak nekik a veszélyes helyzetekben és a szükség idején. Az ifjakat figyelmeztetésekkel és utasításokkal kell elbarikádozni a kísértések ellen. Meg kell tanítani nekik, milyen lelkesítő feladatokat tartogat számukra Isten Igéje. De ecsetelni kell előttük azt is, milyen veszéllyel jár az, ha csak egyetlen lépést is tesznek a gonoszság mellékútjain. Meg kell tanítani őket arra, hogy tiszteljék Istennek a szent helyekre vonatkozó tanácsait. Úgy kell irányítani őket, hogy határozottan ellenálljanak a gonosznak, és elhatározzák, hogy nem fognak olyan ösvényre lépni, ahová nem várhatják, hogy Jézus elkísérje őket és áldását adja rájuk. (Review and Herald, 1893. november 21.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit