„Igaz az Úr, elszaggatja a gonoszok kötelét. Megszégyenülnek és hátraszorulnak mindazok, akik gyűlölik a Siont.” (Zsolt. 129:4–5)
„Az igazság… végül diadalt arat. Ha időnként látszólag feltartóztatják is, haladását nem akadályozhatják meg. Ha az Úr üzenete ellenállásba ütközik, akkor ő fokozott erővel ruházza fel, hogy befolyása annál nagyobb legyen. Hatalmat ad neki, amely a legerősebb korlátokat is ledönti és minden akadályon át diadalmaskodik… Hitben ott állhatunk az örök város küszöbén, hallhatjuk a szívélyes üdvözlést, mely azoknak szól, akik e földi életben Krisztus munkatársai voltak, s kitüntetésnek vették, ha érte szenvedhettek.” (Az apostolok története, A diadalmas egyház c. fejezetből)
„Krisztus, a világ Megváltójaként látszólag állandó kudarccal találta magát szembe… Úgy tűnt, hogy csak keveset tudott megvalósítani abból a szolgálatból, amelyet szeretett volna elvégezni…
A sátáni erők mindig azon munkálkodtak, hogy gátolják útjában. Krisztust azonban ezek az akadályok nem bátortalanították el… Tudta, hogy benne bízó tanítványainak az élete éppolyan lesz, mint amilyen az övé volt: meg nem szűnő győzelmek sorozata, amelyeket – bár nem látszanak győzelmeknek földi szemmel – diadalnak ismernek el a mennyben, az örökkévalóságra… Krisztus nem szenvedett kudarcot, nem veszítette el bátorságát, és követőinek ugyanezt a minden nehézséget elhordozó hitet kell tanúsítaniuk…” (Jézus élete, Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! c. fejezetből)