Devoțional zilnic

Az Ige hírdetése a reményteleneknek

„És mondta nékem: Embernek fi a! Vajon megélednek-e ezek a tetemek? És mondtam: Uram, Isten, te tudod! És mondta nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét!” (Ezék. 37:3–4) „Amiképpen nem tudod a szélnek útját, és azt, hogy miként vannak a csontok a terhes asszony méhében, akképpen nem tudod az Isten dolgát, aki mindeneket cselekszik.” (Préd. 11:5)


 
„Az emberi lelkek, akiket megmenteni szeretnénk, olyanok, mint az Ezékiel látomásában elénk táruló látvány: megszáradt csontok völgye. Halottak törvényszegéseikben és bűneikben… Amikor a kérdés elhangzik nekünk is: »embernek fi a, megelevenedhetnek- e ezek a csontok?« – a mi válaszunk is tudatlanságunk beismerése legyen: »Te tudod, Uram«. Külső látszatra semmi sem mutathat arra, hogy valami reménységünk lehetne megelevenedésükre. A prófétai igét azonban mégis hirdetni kell, mint ahogyan Ezékiel szólt a megszáradt csontoknak az Úr parancsára… Prédikálnunk kell az Igét azoknak is, akik a mi megítélésünk szerint oly reménytelenek, mintha már sírjaikban feküdnének.” (Review and Herald, 1893. jan. 17.)