„Amit leginkább kell az embernek kívánni, az irgalmasság az…” (Péld. 19:22)
„Az emberi szív természeténél fogva rideg, sötét és szeretetlen. Amikor irgalmas és megbocsátó, akkor ezt nem önmagától teszi, hanem Isten Lelkének a befolyása és munkája nyomán…
Az irgalmas emberekben Isten együtt érző szeretete nyilvánul meg, mert ők az isteni természet részesei. Szívük egy ütemben dobban a végtelen szeretettel, menteni törekszenek és nem kárhoztatnak… Ha a szerencsétlenek, a szűkölködők, a bűn és a hitetlenség áldozatai segítséget kérnek, a keresztény nem azt kérdezi, hogy vajon megérdemlik-e, hanem ezt: hogyan segíthetek rajtuk? A legnyomorultabb és legmegvetettebb emberben is olyan lelket lát, akiért Jézus meghalt, és akinek az érdekében Isten megbízta őt, hogy a békéltetés szolgálatát elvégezze.” (Gondolatok a Hegyi beszédről, Boldogok az irgalmasok c. fejezetből)