„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megterheltettetek, és én nyugalmat adok néktek.” (Mt. 11:28)
„Olyan feszültség és sietség keríti hatalmába a világot, amely sohasem létezett azelőtt… Az őrjítő rohanás közepette Isten szól hozzánk. Magához, a közelségébe hív: »Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten…« (Zsolt. 46:11). Nagyon sokan vannak, akik még az áhítat idején sem nyerik el az Istennel való tényleges közösség áldásait. Túlságosan sietnek.
Gyors léptekkel haladnak át a szerető Krisztus jelenlétének körén. Időznek ugyan egy rövid ideig a szent határokon belül, de nem várják meg az Úr tanácsát. Nincs idejük arra, hogy isteni Mesterükkel legyenek. Életük terheivel térnek vissza munkájukhoz…
Akik így cselekszenek, azok sohasem fogják elérni a legnagyobb eredményeket, illetve mindaddig nem fogják elérni, míg meg nem tanulják az erő titkát. Időt kell adniuk maguknak arra, hogy gondolkozzanak, és bevárják testi, szellemi és lelki erejük Istentől származó megújulását. Az Ő Lelkének felemelő befolyására van szükségük. Ha ezt elnyerik, friss élet fogja megeleveníteni őket. A megviselt szervezet, az elfáradt agy felüdül, és a megterhelt szív könnyebbé válik. Nemcsak egy pillanatnyi megállás erejéig időzni Krisztus jelenlétében, hanem személyes kapcsolatot ápolni vele, leülni az Ő társaságában – ez az, amire szükségünk van.” (Nevelés, Hit és ima c. fejezetből)