„Jákób maradéka olyan lesz a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek…” (Mik. 5:7)
„Senki sem adhat olyasmit, amivel ő maga nem rendelkezik… az embert is csak a szívébe ömlő állandó isteni szeretet teheti alkalmassá arra, hogy másoknak világosságot közvetítsen… A Szentlélek mérhetetlen nagy adományában benne foglaltatik a menny összes segítsége, és nem Istenen múlik, hogy nem áradhat ki a földre kegyelmének minden gazdagsága az emberek áldására. Ha készségesen befogadnák Isten Lelkét, mindnyájan megtelhetnének a menny áldásaival. Minden léleknek szent előjoga, hogy élő csatorna legyen, melyen át Isten az ő kegyelmének kincseit és Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát a világhoz küldi… Az egész menny élő csatornákra vágyik, akiken keresztül állandóan folyhat a szent olaj, szívek örömére és áldására.” (Krisztus példázatai, Találkozás a vőlegénnyel c. fejezetből)
„Ragadjunk meg minden alkalmat a terheket hordozók és a lesújtottak iránti irgalmasságra, szerető gondoskodásra és keresztény szívélyességre! Ha többre nincs lehetőségünk, öntsünk bátorságot és reményt azokba, akik nem ismerik Istent, és akiket együttérzéssel, szeretettel könnyen megközelíthetünk. Sok-sok ígéret szól azoknak, akik éberen fi gyelik, hogy mikor vihetnek örömöt és áldást mások életébe.” (Próféták és királyok, 204–205. l.)