Bizodalom

Devoțional zilnic 26 martie 2019

„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.” (Zsid 10:35)

János mondja: „És ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk őtőle.” (1Jn 5:14-15) Fejtsük ki bővebben ezeket a dolgokat az emberek előtt, hogy ismereteik bővüljenek és hitük növekedjék. Bátorítani kell őket arra, hogy több mindent kérhetnek Istentől és kételkedés nélkül igényelhetik az ő kegyelmének gazdagságát, mert Jézus által beléphetünk a legnagyobb Felség tróntermébe. Az ő érdemei által s a Szentlelken keresztül járulhatunk az Atyához.

Ó, bár mélyebb tapasztalatokat szereznénk az imaéletben! Bizodalommal járulhatunk Istenhez, tudva azt, hogy mit jelent bírni a Szentlélek jelenlétét és hatalmát. Megvallhatjuk bűneinket, és már kérésünk közben is tudhatjuk, hogy Ő megbocsátja vétkeinket, mert megígérte a bocsánatot. Gyakorolnunk kell a hitet, igazi komolyságot és alázatosságot kell tanúsítanunk. Ezt nem tudjuk megtenni a Szentlélek segítsége nélkül.

Mélyen le kell borulnunk Krisztus lábaihoz és nem szabad dédelgetnünk az önzést, nem szabad önmagunkat dicsőítenünk, hanem egyszerűen keresnünk kell az Urat, kérnünk kell Szentlelkét, ahogy a kisgyermek kéri a kenyeret szüleitől. Meg kell tennünk saját részünket: fogadjuk el Krisztust személyes Megváltónknak és a Golgota keresztje alatt nézzünk fel rá és élünk. Isten elkülöníti gyermekeit önmaga számára. S ahogy összeköttetésbe kerülnek vele, övék lesz Isten ereje és az fog uralkodni bennük. Önmagunktól semmit sem cselekedhetünk, de a Szentlélek kegyelme által életben és fényben részesülhetünk, lelkünk pedig megtelik Isten és a szentség iránti komoly vágyakozással. Ezután Krisztus elvezet bennünket a kegyelem trónjához és felöltöztet minket saját igazságába, mert a mennyei Atya szeret minket. Szántszándékkal vaknak és makacsnak kellene lennünk ahhoz, hogy kételkedjünk abban, hogy az Ő szíve értünk dobog. Míg Jézus, a mi Közbenjárónk esedezik értünk a mennyben, a Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből. Az egész menny érdeklődik lelkünk üdvössége iránt. Akkor mi okunk van a kételkedésre abban, hogy az Úr a jelenben és a jövőben is segít nekünk? (Signs of the Times, 1892. október 3.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro