„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával! Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön. Mert ezekben telik kedvem – ezt mondja az Úr.” (Jer. 9:23–24)
„Amit Isten megértetett velem az örökkévaló dolgokból és az emberek gyengeségéről, mély benyomást tett gondolkodásomra és életemre. Nem látok okot arra, hogy a világi gondolkodású bölcsekben bízzunk… Attól tanulok szívesen, aki teremtette a mennyet és a földet, aki az égre helyezte a csillagokat, aki megszabta a Nap és a Hold pályáját…
Szívünk nevelése fontosabb, mint a pusztán könyvekből nyert tudás. Jó, sőt elengedhetetlen megismernünk a világot, amelyben élünk. De ha számításainkon kívül hagyjuk az örökkévalóságot, olyan kudarcot vallunk, amelyet soha nem heverünk ki. A kizárólag csak az emberi tudományban képzett ész nem tudja felfogni Isten dolgait. De ugyanez az ész – ha megtért és megszentelődött – felismeri az igében Isten hatalmát. Sok igaznak tűnő tudást terjesztenek… Sátán a mennyei udvarokban tanult és ismeri a jót is. Összekeveri az értékeset a hitvánnyal, és ez hatalmat ad neki a csalásra. A tévedés ösvénye gyakran az igazság ösvényéhez közelinek tűnik és alig különböztethető meg attól az úttól, amely a szentséghez és a mennyhez vezet. De a Szentlélek által megvilágosított elme fel tudja ismerni, hogy az ilyen ösvény eltér a helyes úttól. Idő múltával óriási távolság választja el a kettőt egymástól. (Bizonyságtételek VIII. kötet, 310–311, 306, 290–291. l.)