„És én azt a dicsőséget, amelyet nékem adtál, őnékik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te énbennem; hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél.” (Jn 17:22-23)
A keresztényi viselkedéssel kapcsolatban mennyi ismeretet halmoztunk fel, de milyen hiányos a gyakorlatunk! Ha gyakorlatunk összhangban állna Urunk parancsával, az eredmény dicsőséges lenne. Ő mondja: „De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te énbennem Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:20-21)
Jézus nem olyan dologért imádkozott, mely ne lenne elérhető számunkra. Ha ez az egység lehetséges, akkor miért nem küzdenek ezért a kegyelmi állapotért azok, akik Krisztus követőinek vallják magukat? Ha egyek vagyunk Krisztussal, akkor egynek kell lennünk követőivel is. Lelkünk hő vágya Krisztus, a dicsőség ama reménysége. A Szentlélek által elérhetjük ezt az egységet, bővelkedhetünk a testvérek iránti szeretetben, s az emberek megtudják majd rólunk, hogy Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Életünk az ő szent jellemének visszatükröződése lesz. Nekünk, akik benne hiszünk, az ő alázatos lelkét és kedves viselkedését kell bemutatnunk. Isten egyháza tagjainak egyénenként kell válaszolniuk Krisztus imájára, míg mindannyian egységre jutnak a Lélek által.
Mi az oka a széthúzásnak és a viszálynak? Mindkettő annak eredménye, hogy eltávolodtunk Krisztustól. Mivel távol vagyunk tőle, elveszítjük iránta érzett szeretetünket, így elhidegülünk követőitől is. Minél távolabb esnek a fénysugarak a középponttól, annál jobban távolodnak egymástól is. Minden hívő egy fénysugár Krisztusból, az igazság Napjából. Minél szorosabban járunk Krisztussal, minden szeretet és fény középpontjával, annál erősebb a behatásunk egymásra is. Ha a szentek közelebb kerülnek Krisztushoz, akkor szükségszerűen közelebb kerülnek társukhoz is, mert Krisztus megszentelő kegyelme összeköti szívüket. Nem szeretheted Istent, miközben a testvérszeretetet elmulasztod. (Ellen G. White 1888 Materials, 1048-1049. oldal)
Ellen G. White