„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig.” (ApCsel 1:8)
Isten elhatározta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy az embert kiszabadítsa az ellenség csapdájából. Krisztus mennybemenetele után Isten elküldte a Szentlelket, hogy segítsen mindenkinek, aki együttműködik vele az emberi jellem átalakításában és újjáformálásában. Megváltónk meghatározta ebben a munkában a Szentlélek részét. „És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében.” (Jn 16:8) A Szentlélek az, aki meggyőz és meg is szentel.
Mivel senki sem térhet meg bűneiből addig, míg fel nem ismerte azokat, ezért nyilvánvaló, hogy a Lélekkel kell egyesülnünk annak érdekében, hogy elérhessük a bűnösöket. Hiába vetjük be minden emberi képességünket, ha nem működünk együtt a mennyei hírnökökkel. Az emberek azért süllyedtek olyan mélyre, és csúsztak a bűn nyomorának mélységeibe, mert az éltető igazság ismerete hiányában tévedéseik romlásba vitték őket. Az embereknek az angyalokkal összhangban kell dolgozniuk azért, hogy Isten igazságát megtanítsák azoknak, akik eddig nem ismerték azt s így megszabadulhassanak a bűn kötelékeiből. Csak az igazság teszi az embert szabaddá. Az igazság által megszerzett szabadságot kell feltárni minden teremtmény előtt.
A mindenható Isten, Jézus Krisztus és a mennyei angyalok is figyelemmel kísérik e nagy és szent munkát. A hívő ember azt a magasztos kiváltságot kapta, hogy Isten jellemét bemutassa azáltal, hogy önzetlenül részt vesz abban az erőfeszítésben, hogy a romlásba sodort embereket megmentse. Minden emberi lényt – aki elfogadja a Szentlélek megvilágosító erejét – az Úr felhasznál célja megvalósítására. Krisztus az egyház feje, és Őt dicsőítjük meg azzal, ha az egyház minden tagja bekapcsolódik a lelkek üdvösségéért végzett munkába.
Azonban az emberi munkásoknak több teret kell engedniük a Szentlélek munkájának, hogy egységbe forrva, egységes hadtestként diadalmasan haladjanak előre. Mindenki emlékezzék arra, hogy „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek”. (1Kor 4:9) (Australian Union Conference Record, 1898. április 1.)
Ellen G. White