Eloszlatja a sötétséget

Devoțional de seară

„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.” (Ésa 60:1-2)

Az Úr közvetítőnek jelölte ki az egyházat, hogy az isteni világosság rajta keresztül áradjon e föld erkölcsi sötétségébe és az igazság Napjának ragyogó fénysugarai az emberi szívekbe hatoljanak. Az egyénekkel és a családokkal végzett személyes munka is részét alkotja annak a munkának, melyet Isten erkölcsi szőlőskertjében el kell végeznünk. A területünkön lévő otthonokban szelídség, nyugalom, hosszútűrés és Krisztus szeretete kell hogy megnyilvánuljon. Az egyháznak fel kell kelnie és meg kell világosodnia. Isten népének a Lélektől és az igazság erejétől ragyogva kell elindulnia a sötétségben szunnyadó világba, hogy bemutassa Isten dicsőségének fényét. Isten az embereknek nemes szellemi tudást adott, melyet az ő tiszteletére tudnak felhasználni, s a misszionáriusi munkában ezeket az erőket mind aktívan mozgósítani kell. Szolgái életében Isten ajándékainak bölcs fejlesztése és növekedése lesz látható. Napról napra növekednek majd Krisztus ismeretében.

Még mindig Ő a nagy tanító, aki egyszer úgy szólt, ahogy még ember sohasem szólt, s aki hordozta az emberi természetet. Ha lábnyomába léptek, keresve az elveszettet, angyalok fognak kísérni és Isten Lelkének megvilágosító munkája által nagyobb tudásra tesztek szert, hogy a rátok bízott munkát a legjobb úton-módon végezhessétek.

Akiknek a világ világosságává kellene lenniük, csak halvány, gyenge sugarakat bocsátanak ki. Mi a világosság? Az igazság megnyilvánulása jellemünkben és életünkben; az istenfélelem, a jóság, az igazság, a kegyelem és a szeretet. Az evangélium a benne hívők személyes kegyessége által gyakorolja meggyőző erejét. Isten szeretett Fiának halála által biztosította, hogy minden lélek alaposan felkészülhessen a jó cselekedetekre. Minden léleknek az Ő dicsőségét bemutató ragyogó és fénylő sugárnak kell lennie, annak nevében, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott ki bennünket. (Review and Herald, 1891. március 24.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit