Elvetni a csüggedés gondolatát!

Devoțional zilnic

„Avagy elfeledkezett-e könyörülni az Úr? Avagy elzárta-e haragjában az ő irgalmát? És mondtam: Ez az én gyengeségem!… De megemlékezem az esztendőkről, amikor az Úr jobb keze hatalmasan cselekedett.” (Zsolt. 77:10–12)


 
„Amikor Dávid az élet nehézségeiről és veszélyeiről gondolkodott (a 77. zsoltár tanúsága szerint), ezek oly fenyegetőnek tűntek, hogy az az érzés kezdte gyötörni, hogy Isten elhagyta őt. Olyan éles fényben látta bűneit, hogy felkiáltott:

»Avagy mindörökké elvet-e az Úr?…« (8. vers). Amint kesergett és imádkozott, egyre világosabb látást nyert Isten jelleméről és tulajdonságairól. Arra a meggyőződésre jutott, hogy amikor előzőleg annyira kétségbeesett – elsősorban a saját bűnei miatt – csak egyoldalúan látta Isten igazságát és szigorúságát.

Elvetette tehát magától csüggedt gondolatait és érzéseit, úgy, mint amelyek lelki erőtlensége, tudatlansága és fizikai gyengesége következményei voltak, amelyekkel szégyent hozott Isten nevére. Megújult hittel kiáltotta: »Ez az én gyengeségem csupán! De megemlékezem az esztendőkről, amikor a Magasságos jobbkeze cselekedett!«… Emlékezetébe idézte, hogy Isten mit cselekedett Izráelért… Hitét szilárdan Istenbe vetette, megerősödött és fellbátorodott…Elhatározta, hogy ezentúl nem fog olyan gyorsan emberi ítéletet mondani, nem fog elcsüggedni és nem veti bele magát a reménytelen kétségbeesésbe.

Lelke bátorságot vett, amint Isten jellemét szemlélte, az ő hosszútűrését, mindent felülmúló nagyságát és kegyelmét, és látta azt, hogy munkáiban és csodáiban senki és semmi sem korlátozhatja őt.” (1896. 4. sz. kézirat)

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit