Erő a megpróbáltatás idején

Devoțional de seară

„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te
néped; aki csak beírva találtatik a könyvben.” (Dán 12:1)

Amint Krisztus testének tagjai közelednek a végső konfliktushoz, „a Jákób szorongattatásának idejéhez”, felnőnek Krisztushoz, és nagy mértékben részesülnek Lelkéből. Ahogy a harmadik üzenet hangos kiáltássá növekszik, ahogy a befejező munkát hatalmas erő és dicsőség kíséri, Isten hűséges népe részt kap ebből a dicsőségből. A késői eső az, ami újraéleszti és megerősíti őket, hogy a nehézségek idejét átvészeljék. Arcukon ragyog a harmadik angyalt kísérő dicső fény.

Láttam, hogy Isten csodálatos módon őrzi meg népét a szorongattatás idején. Ahogy Jézus a kertben, haláltusájában kiöntötte lelkét, úgy ők is éjjel és nappal őszintén fognak kiáltani a szabadulásért, haláltusájukat vívni. A rendeletet kiadják, hogy a negyedik parancsolat szombatja helyett tiszteljék a hét első napját, különben életüket vesztik.

De ők nem engednek. Nem tiporják lábbal az Úr szombatját és nem tisztelik a pápaság intézményét. Sátán serege és a gonosz emberek körülkerítik és szorongatják őket, s úgy tűnik, nincs számukra kiút. A gonoszok ünneplése és vígságuk közepette azonban a leghangosabb mennydörgéshez hasonló dübörgések sorozata hallatszik. A menny teljesen elsötétült és csak a félelmetes dicsőség sugárzó fénye világít, amikor Isten szent lakhelyéről kiereszti hangját. A föld alapjai megrendülnek; az épületek meginognak, és hatalmas robajjal leomlanak.

A tenger buzog, mint a fazékban fövő víz, és az egész földet borzalmas remegés rázza meg. Az igazak haláltusája véget ér és boldogan, felszabadultan suttogják: „Megszabadultunk, ez Isten hangja.” Tiszteletteljes hódolattal hallgatják a szavakat, amit Isten hangja mond. (Testimonies, 1. kötet, 353-354. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit