„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi öröksége maradékának vétkét? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! (Mik. 7:18)
„Légy vidám és dicsérd az Urat jóvoltáért! Mindazt, amit meg nem érthetsz, bízd rá! Isten szeret téged, minden fogyatkozásod részvéttel tölti el… Sátán arra törekszik, hogy elvonja a gondolatainkat hatalmas Segítőnktől, és fogyatékosságainkra irányítsa. Jézus – bár ismeri múltunkat – mégis megbocsátja bűneinket. Ne hozzunk hát szégyent rá azzal, hogy kételkedünk szeretetében. Le kell tennünk a kereszt lábához bűneinket, nehogy megmérgezzék az élet forrását. Ha Sátán rád zúdítja fenyegetéseit, fuss el előle, nyugtasd meg lelkedet Isten ígéreteivel!… Ha állandóan remény és kétség között hullámzik az életünk, Krisztust szomorítjuk meg. Hiszen oly félreérthetetlenül bizonyítja szeretetét… Krisztus szeretete az övéi iránt éppolyan erős, mint amilyen gyengéd. Erősebb, mint a halál, mert ő meghalt, hogy megszerezze számunkra az üdvösség lehetőségét, és eggyé tegyen bennünket önmagával, csodálatosan és örökre eggyé… És őbenne nincs változásnak árnyéka – ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Bár a bűn korszakokon át uralkodott, és meg akarta akadályozni Jézus Krisztus szeretetének kiárasztását, mégis gazdag folyamokban buzog szeretete mindazok számára, akikért feláldozta életét.” (Üzenet az ifjúságnak, Győzelmes élet c. fejezetből)