Glóbális misszió: A Lélek megnyítja az ajtókat

Devoțional zilnic

„És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.” (Mt 24:14)

Az egész föld egy hatalmas misszióterület, és még minket is – akik már régen megalapozódtunk a hitben – bátorítania kell annak a gondolatnak, hogy egykor nehezen elérhető területekre most könnyen beléphetünk. A területünkön lévő minden gyülekezetnek törekednie kell a missziós lelkület felélesztésére. Törekedjenek arra, hogy a lelkesedés és a tevékenységi vágy kitartóan növekedjék. Mindenkinek imádkoznia kell azért, hogy a munkában részt nem vevő emberek és eszközök miatti nézeteltérések megszűnjenek és Krisztus lakozzék a lelkekben. Ő értünk lett szegénnyé, hogy szegénysége által mi gazdagokká lehessünk.

A Szentlélek szolgálata meggyőz a bűnről, hogy én tudjam, mi a bűn, mondjon bárki bármit. Ha körülnézünk a már elért misszióterületeken, indokolt megkérdeznünk: „Mit tett Isten?” Mit tehetett volna még szőlőjéért, amit nem tett meg? Isten kegyelmének gazdagságában biztosította az isteni erőt munkájának elvégzéséhez. Isten részéről semmi sem hiányzik, a hiány az emberi eszköz részéről mutatkozik, amely visszautasítja a mennyei hírnökökkel való együttműködést. A megváltási terv szerint Isten semmit sem tud tenni üdvösségünkért, míg mi nem működünk vele együtt. A bűnösök, akiket világossággal és bizonyossággal áldott meg az Úr, s akik tudják, hogy mindez kegyelemből van, azok teljesíthetik mindazokat a követelményeket, melyektől üdvösségük függ; s ha mégsem próbálják meg, romlásukért kizárólag önmagukat okolhatják. Úgy érezzük, hogy az ilyenekről mondhatjuk azt, hogy Krisztus hiába halt meg értük.

De kit okoljon vesztéért az, aki nem is ismerte meg Istent, akinek nem volt lehetősége arra, hogy meghallja hitünk alapelveit? Milyen felelőssége van az egyháznak a világgal szemben, mely az evangélium nélkül sínylődik? Ha azok, akik állítják, hogy hisznek az igazságban, nem tanúsítanak nagyobb önmegtagadást; ha nem mutatnak nagyobb hűséget a tized és hálaadományok beadásában, ha nem fektetnek le az eddigi gyakorlatnál átfogóbb terveket, akkor nem fogják betölteni evangéliumi megbízatásukat, hogy elmenvén e széles világra és minden teremtménynek prédikálják Krisztust. (Home Missionary, 1895. április 1.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit