Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid. 10:38–39)
„Isten népe történelmében a nehézségek leküzdhetetlennek látszó nagy hegyei meredtek azok elé, akik igyekeztek véghezvinni a menny szándékát. Ezeket az akadályokat az Úr hitük próbájaként engedte meg. Amikor minden oldalról körül vagyunk zárva, itt a legfőbb ideje, hogy bízzunk Istenben és Lelkének erejében. Az élő hit gyakorlása közben lelkileg megerősödünk, és bizodalmunk rendíthetetlenné válik. Így lesz a lélek győzelmes hatalommá. A hit parancsoló szava előtt eltűnnek az akadályok, amelyeket Sátán helyez a keresztény ember útjába. A menny hatalmasságai sietnek segítségünkre. »Semmi sem lenne… lehetetlen néktek« (Mt. 17:20). Ha a világ valamit kezdeményez, azt látványosan és dicsekvéssel teszi. Isten pedig a kicsiny dolgokat szánja az igazság és jogosság dicső győzelmének kezdetéül. Néha csalódásokkal és látszólagos kudarccal neveli munkásait. Azt akarja, hogy megtanuljanak a nehézségeken diadalmaskodni. Az ember könnyen elbizonytalanodik a zűrzavar és akadályok láttán. Pedig ha mindvégig kitartóan bízik, Isten egyengeti az útját, és sikert arat a nehézségekkel vívott küzdelmében.” (Próféták és királyok, 370. l.)