Gyakran visszautasítva

Devoțional zilnic

„Azért beszólítván őket, megparancsolák nékik, hogy teljességgel ne
szóljanak és ne tanítsanak a Jézus nevében. Péter és János pedig felelvén,
mondának nékik: Vajon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk
inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket
láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk.” (ApCsel 4:18-20)

A Szentlélek ígérete volt a legfényesebb reménység, legerősebb vigasztalás, amit Jézus mennybe való felemeltetésekor tanítványaira hagyhatott. Isten Szavának igazságait eltemették a félremagyarázások szeméthalmazai; az emberi mondásokat, a halandó emberi kijelentéseket az Élő Isten szava fölé helyezték. A tanítványok a Szentlélek megvilágító ereje által elválasztották az igazságot a hamis tanításoktól, és átnyújtották az embereknek az élet igéit.

Gyakran azért utasítják vissza a Szentlelket, mert váratlan módon érkezik. A zsidó papok és elöljárók előtt bizonyítékra bizonyítékot halmozva állt, hogy az apostolok isteni ihletés alatt szóltak és tevékenykedtek, mégis határozottan ellenálltak az igazság üzenetének. Krisztus nem úgy jött el, amint azt várták, és bár időnként meg voltak győződve arról is, hogy Ő az Istennek Fia, mégis elnyomták ezt a meggyőződést, és még elvakultabbak és megátalkodottabbak lettek, mint azelőtt voltak. Megfeszítették Krisztust, ám ő kegyelmének mégis újabb bizonyítékát adta a tanítványok munkája által. Elküldte szolgáit, hogy megmondja nekik, mit tettek, és még a félelmetes vád ellenére is – miszerint ők megölték az élet fejedelmét – újabb felhívást adott nekik a megtérésre. Ám a zsidó tanítók biztonságban érezték magukat saját igazságukban, és nem voltak arra felkészülve, hogy elismerjék azt, hogy azok az emberek, akik elmarasztalták őket Krisztus keresztre feszítéséért, a Szentlélek irányítása alatt szólnak.

Isten haragja véletlenül sem azért ér valakit, mert valamilyen bűnt követett el, hanem azért, mert önkéntes választása alapján azt szándékosan tovább is folytatja, megismétli a múlt bűneit a kapott világosság és bizonyítékok ellenére is.   Ha a zsidó vezetők elismerték volna ezt, megbocsátást nyertek volna, ám ők határozottan ellenálltak. Hasonlóképpen a bűnös is állandó ellenkezésével eljuthat odáig, ahol csak az ellenállást ismeri és semmi mást. (Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit