„Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében. Egy a test és egy a Lélek, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is.” (Ef 4:3-4)
Isten szándéka az, hogy a Szentlélek megszentelt emberi eszközökön keresztül munkálkodjék. Isten megnyitotta az ajtót a menny és a föld között, melyet semmilyen hatalom nem zárhat be. Ő arra szólít fel minden emberi lényt, hogy legyen tiszta, szent és megszentelt, hogy a jelenlegi munka befejeződhessen. Ha Isten népe helyes kapcsolatba kerül vele és egymással, akkor a Szentlélek teljes erővel áradhat ki az egész test harmonikus egységére.
Nyilvánvalóan semmi sem gyengíti az egyházat annyira, mint a széthúzás és a harc. Semmi sem ellenkezik annyira Krisztussal és az igazsággal, mint ez a lelkület. „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” (Mt 7:20) „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból csörgedeztet-é édest és keserűt? Avagy atyámfiai, teremhet-é a fügefa olajmagvakat, vagy a szőlőtő fügét? Azonképpen egy forrás sem adhat sós és édes vizet. Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével.” (Jak 3:11-13)
„Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl. És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat; vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztettessenek.” (Zsid 12:12-15)
Amíg itt élünk ezen a világon, egységben kell lennünk egymással. Az ember össze van kötve és fűzve a másik emberrel. Mi mint keresztények egymásnak tagjai vagyunk. Az Úr kötött össze bennünket, és amikor valamiben csalódunk, nem szabad a legrosszabbat gondolnunk a másikról. Egyenként tagjai vagyunk az egész testnek. Az élet harcát segítség nélkül, csalódottan harcoljuk meg? Az Úrnak az a terve, hogy fiaiként és leányaiként – akiket barátainak nevez – segítsünk egymásnak. Ez is a gyakorlati keresztény munkánk része. (Signs of the Times, 1900. február 7.)
Ellen G. White