„Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja őt, aki elküldött engem…” (Jn. 6:44)
„Ugyanaz az isteni erő, amely a természetet uralja, hat az emberi szívre is, kimondhatatlan vágyat ébresztve benne valami után, ami itt nincs. E világ kincsei nem elégíthetik ki vágyait. Isten Lelke munkálkodik benne, hogy olyan javak után törekedjék, amelyek egyedül nyújthatnak a léleknek békét és nyugalmat. Ezek a javak: a Krisztussal való közösség, az életszentség öröme. Az Üdvözítő folytonosan munkálja az emberi lelket, a maga látható és láthatatlan befolyásával, hogy a bűn ki nem elégítő örömeitől elvonja, és a végtelen öröm forrásához vezesse, amelyet csak benne nyerhetnek… Ti, akik teljes szívetekből valami annál jobb után vágyakoztok, mint amit e világ nyújthat, ismerjétek fel ebben a vágyban Isten hívó szavát! (Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)