Isten megjelenései: Isten jelenléte az emberek között

Devoțional de seară 5 august 2019

„És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.” (2Móz 3:2)

1896. március 20-án, pénteken korán ébredtem, körülbelül hajnali fél négykor. Miközben János evangéliumának 15. fejezetéhez írtam megjegyzéseket, hirtelen csodálatos csend szállt meg. Úgy tűnt, az egész szoba mennyei hangulattal telt meg. Úgy éreztem, egy szent Jelenlét tartózkodik szobámban. Letettem a tollam és várakoztam, hogy mit mond nekem a Lélek. Nem láttam senkit. Nem hallottam füllel észlelhető hangot, de mennyei Figyelőt éreztem magam mellett. Úgy éreztem, Jézus jelenlétében vagyok.

Nem vagyok képes jellemezni azt az édes békét és a fényt, amely betöltötte szobámat. Szentséges légkör vett körül, értelmemben pedig nagy fontosságú és jelentőségű ügyek vetődtek fel. Cselekedetek sora jelent meg előttem, mintha a láthatatlan Jelenlét beszélne velem. Az a dolog, amely felől előbb írtam, úgy tűnt, elveszett az elmém számára, helyette egy másik téma nyílt meg határozottan előttem. Nagy tisztelet és félelem szállt rám, ahogyan ezek a dolgok birtokba vették értelmemet. (Selected Messages, 3. kötet, 35-36. oldal)

Korán ébredtem csütörtökön hajnalban, úgy két óra körül. Szorgalmasan írogattam az igaz szőlőtő témájáról, amikor egy Jelenlétet kezdtem észlelni szobámban, éppúgy, mint már sokszor azelőtt. Minden gondolatom elszállt. Úgy tűnt, Jézus jelenlétében vagyok. Közölte velem mindazt, amiben oktatást kellett nyernem. Minden olyan egyértelmű volt, hogy nem lehetett semmit félreérteni. (Uo., 36. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro