„Elődbe vetetted a mi álnokságainkat, titkos bűneinket a te orcádnak világossága elé.” (Zsolt. 90:8)
„Könyörülj rajtam én Istenem!… Rejtsd el orcádat az én vétkeimtől és töröld el minden álnokságomat!” (Zsolt. 51:3, 11)
„Minden őszinte, hívő lélek emlékezni fog az Úr szavaira: »Orcád világossága elé vetetted az én titkos bűneimet«. Ritkán látjuk bűneinket olyan éles fényben, mint ahogyan Isten látja. Sokan hozzászoktak egy jól kitaposott bűnös út követéséhez és szívük megkeményedett Sátán hatalmának befolyása alatt. Gondolataikat foglyul ejtik a bennük érvényesülő gonosz hatások. De ha az Úr ereje és kegyelme által ellenállnak a kísértéseknek, szívük és lelkiismeretük – amelyet most már Isten Lelke kísér – érzékennyé válik. Ekkor a bűnt igazi valójában látják meg: felettébb rossznak. Ekkor jön el az az idő számukra, amikor titkos bűneik orcájuk világossága elé vettetnek. Megvallják bűneiket Istennek, megbánják és szégyellik őket. Akkor az Úr orcájának világossága elől az ő háta mögé veti azokat.” (1892. 43. sz. levél)