„Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt. 42:12)
„Amikor az ember a leggyengébb, akkor kísérti Sátán a leghevesebben. Így szeretett volna diadalmaskodni Isten Fián is. Ezzel a módszerrel már sok embert legyőzött… Amikor kétely vesz körül bennünket, a körülmények kétségekkel töltenek el, nyomor vagy bánat gyötör, Sátán akkor próbálja megrendíteni Istenbe vetett bizalmunkat. Ilyenkor felsorakoztatja előttünk botlásainkat, és Istennel szembeni bizalmatlanságra, szeretetének megkérdőjelezésére sarkall. Azt reméli, hogy elcsüggeszt, és így elengedjük Isten kezét…
Krisztus soha nem hagyja cserben azokat, akikért meghalt. Mi elhagyhatjuk őt, minket legyőzhet a kísértés, de Krisztus soha nem fordul el azoktól, akikért a saját életével fi zette meg a váltságdíjat… A menny nem hagyja magukra őket a viszontagságosórában. Látszólag nincs tehetetlenebb annál a léleknél,aki semmiségét érezve teljesen Istenre hagyatkozik, a valóságbanmégis ő a legyőzhetetlen.” (Próféták és királyok, 110–111. l.)