Isten munkáját a nyugodtság jellemzi

Devoțional zilnic

„Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.” (1Kor 14:40)

Találkoztam egy házaspárral, akik azt állítják, hogy Isten Szavát követik, és hisznek a bizonyságtételekben. Az utóbbi két vagy három évben szokatlan tapasztalatuk volt. Őszinte szívű embereknek tűntek…

Elmondtam nekik tapasztalatomat – melyen fiatal koromban mentem keresztül, kevéssel az 1844-es időszak után -, mely oda vezetett engem, hogy nagyon elővigyázatos legyek elfogadni bármit is, ami hasonlít ahhoz, amivel akkor találkoztunk. Azután Isten nevében megdorgáltam őket.

Semmi sem okozhat nagyobb kárt napjainkban Isten munkájának, mint az, hogy megengedjük a fanatizmus lelkének, hogy különös munkájával közénk jöjjön, melyről tévesen azt tételezik fel, hogy a Szentlélek munkája.

Ahogy ez a testvér és felesége leírták tapasztalatukat – melyről azt tartják, hogy a Szentlélek apostoli erővel való rájuk áradásának eredménye -, úgy tűnt, hogy ez hasonmása annak, amivel korai tapasztalatunkban találkoztunk és amit ki kellett javítanunk.

Beszélgetésünk vége felé L. testvér ajánlotta, hogy imádkozzunk együtt, és hogy ima alatt felesége az általuk leírt módon tesz majd, és így én képes leszek eldönteni, hogy ez Istentől van-e, vagy sem. Ezzel én nem tudtam egyetérteni, mivel utasítást kaptam arra, hogy ha valaki felajánlja e sajátos megnyilvánulásoknak a bemutatását, ez határozott bizonyítéka annak, hogy nem lehet Isten munkája.

Nem engedhetjük meg, hogy ezek miatt a jelenségek miatt elcsüggedjünk. Időről időre jönni fognak efféle tapasztalatok. Ne adjunk helyet furcsa gyakorlatoknak, melyek tulajdonképpen elterelik elménket a Szentlélek mély behatásától. Isten munkáját mindig a nyugalom és méltóság jellemezte. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmet szenteljünk bármire, ami zavart keltene, vagy gyengítené buzgóságunkat abban a nagy munkában, melyet az Úr ránk bízott annak érdekében, hogy felkészítsük a világot Krisztus második eljövetelére. (Selected Messages, 2. kötet, 41-42. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit