Isten üzenete emberi nyelven

Devoțional zilnic

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által. Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette.” (Zsid 1:1-2)

A Biblia nem valami felérhetetlen, emberfölötti nyelven íródott. Jézus is magára öltötte az emberi természetet, hogy az embert ott érje el, ahol az van. Így a Bibliának is az emberek nyelvén kellett megjelennie. De minden, ami emberi, tökéletlen. Ugyanazt a szót különböző jelentésekben használják; külön szó sincs minden különálló fogalomra. A Bibliát gyakorlati célból adta Isten.

A különböző emberek különbözőképpen értelmeznek bizonyos fogalmakat. Nem egyformán értelmezik a kifejezéseket és a kijelentéseket. Némelyek úgy értelmezik a Szentírás kijelentéseit, hogy azok megfeleljenek saját gondolkodásmódjuknak. Az elfogultságok, az előítéletek, az indulatok különösen megnehezítik a megértést, összezavarják az értelmet még a szent iratok olvasása közben is…

A Bibliát a Szentlélektől ihletett emberek írták, de nem isteni gondolkodás- és kifejezésmódban, hanem emberiben. Isten nem úgy jelenik meg, mint író. Az emberek viszont gyakran használnak olyan kifejezéseket, melyek nem isteniek. De a Bibliában Isten nem foglalta önmagát szavakba, logikába, retorikába, szóképekbe. A Biblia írói nem Isten tollai, hanem íródeákjai voltak. Figyeljük meg az írók közti különbséget!

Nem a Biblia szavai az ihletettek, hanem az emberek, akik leírták őket. Az ihletettség nem az emberek szavaira és kifejezéseire vonatkozik, hanem magára az emberre, aki a Szentlélek befolyása alatt áll. A gondolatokat pedig a Szentlélek adja. De a szavak magukon hordozzák a személy jellegzetességeit. Az isteni gondolatok ezt hatják át. Az isteni értelem és akarat összevegyül az emberi értelemmel és akarattal, így lesz az emberi megnyilatkozásból Isten Szava. (Selected Messages, 1. kötet, 20-21. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit