Istenfélelem

Devoțional zilnic

„És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé.” (1Móz 5:24)

Az istenfélelem a keresztényi jellem gyümölcse. Ha kapcsolatban vagyunk a Szőlőtővel, akkor a Lélek gyümölcseit fogjuk teremni. A Szőlőtő élete az vesszőkben nyilvánul meg. Közeli és bensőséges kapcsolatban kell lennünk a mennyel, hogy az istenfélelem gyümölcsét teremjük. Jézusnak vendéggé, családtaggá kell lennie otthonunkban, ha az ő képmását tükrözzük és hirdetjük, hogy a legnagyobb Fenség fiai és leányai vagyunk.

A vallás csodálatos áldás az otthonban. Ha az Úr velünk lakozik, akkor úgy érezhetjük magunkat, mintha Krisztus mennyei családjának tagjai lennénk. Tudatában lehetünk annak, hogy angyalok szemlélnek minket, ezért modorunk kedves és elnéző lesz. Azzal készülünk fel, hogy belépjünk a mennyei udvarokba, hogy az udvariasságot és istenfélelmet ápoljuk magunkban. Beszélgetésünk szent lesz, gondolataink a mennyei dolgoknál időznek.

Énókh Istennel járt. Életének minden területén tisztelte Istent. Otthonában és munkájában egyaránt ezt kérdezte: „Elfogadhatja-e ezt Isten?” És mivel megemlékezett Istenről, követte az ő tanácsát, jelleme megváltozott, istenfélő emberré vált, akinek útja kedves volt Isten előtt. Az Ige arra buzdít minket, hogy az istenfélelemhez ragasszunk testvéri szeretetet. Ó, milyen szükségünk van arra, hogy megtegyük ezt a lépést, s ezt az újabb vonást beépítsük jellemünkbe! Sok hívő otthonában kemény, támadó lelkület nyilvánul meg. A kritikus szavak és rosszindulatú tettek sértik Istent. A diktatórikus parancsok, s a gőgös, arrogáns viselkedés nem fogadhatóak el a menny számára. A testvérek között azért van olyan sok nézeteltérés, mert elmulasztották elsajátítani a testvéri szeretetet. Úgy kell szeretnünk egymást, ahogy Krisztus szeretett minket.

Egy ember igazi értékét a menny Ura határozza meg. Ha földi otthonában rosszindulatú, akkor alkalmatlan a mennyei otthonra is. Ha saját feje után megy és nem törődik azzal, hogy ezzel kit sért meg, akkor nem lenne elégedett a mennyben sem, ha nem uralkodhatnék. Krisztus szeretetének kell irányítania szívünket, s akkor otthonainkban Isten békessége fog lakni. (Review and Herald, 1888. február 21.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit