Isteni segítség a samaritánusi munka végzéséhez

Devoțional zilnic 27 mai 2019

„Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.” (Lk 10:33-34)

Az Úr megmutatta nekem, hogy az orvos-misszionáriusi munka fel fog fedezni olyan – a leépülés nagy mélységeiben levő – embereket, akik egykor kiváló tudással, gazdag képességekkel rendelkeztek; és megfelelő ellátással meg fogják menteni őket elesett helyzetükből. Az emberek előtt be kell mutatni az igazságot úgy, ahogy az Jézusban van, miután együttérzően gondoskodtak róluk és testi szükségleteiket kielégítették. A Szentlélek dolgozik és együttműködik az emberi eszközökkel, akik ilyen lelkekért munkálkodnak, s néhányan örömmel fogják hitüket a sziklára alapozni.

Az ilyen lelkeket, akiket Isten szeret és szán, nem szabad nehéz tantételek előadásával megijeszteni; hiszen ha az orvos-misszionáriusok segítettek rajtuk fizikailag, akkor a Szentlélek együttműködik az emberi eszközökkel, hogy felélessze lelki erőiket is. Így szellemi erőik életre kelnek, s ezeket a szegény lelkeket megmentjük Isten országa számára.

A samaritánusi munka az igazság bemutatásának olyan módja, hogy ott segítsünk az embereken, ahol vannak. A szegény elesettek megmentéséért a gyülekezetek helyesen megszervezett munkája által az igazság bejuthat és helyet találhat az emberi szívekbe. Nekünk, Isten népének, a dolgokat másfajta rendszerben kell végeznünk; ha ezt a rendet megvalósítottuk, akkor teljesen más légkör fogja körülvenni munkásaink lelkét; mert a Szentlélek mindenkihez szól, aki Isten munkáját végzi, s akiket a Szentlélek irányít, azokat Isten hatalma fogja felemelni, erősíteni, hogy megmenthessék a pusztulásnak indult lelkeket. (Welfare Ministry, 131-132. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro