Izgatottság nélkül

Devoțional zilnic 7 noiembrie 2019

„Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy
nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig
nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az
Atya a maga hatalmába helyeztetett.” (ApCsel 1:6-7)

A tanítványok kíváncsiak voltak Isten országa megjelenésének pontos idejére; de Jézus azt válaszolta nekik, hogy nem kell tudniuk az időket vagy az alkalmakat; mivel azt az Atya nem jelentette ki nekik. Nem annak megismerése volt a legfontosabb számukra, hogy mikor állíttatik helyre Isten országa. Az ő dolguk az volt, hogy Mesterük munkájában imádkozva, várakozva, vigyázva és dolgozva találtassanak. Krisztus jellemét kellett képviselniük ebben a világban.

Ami egy sikeres keresztényi élethez fontos volt a tanítványok idejében, ugyanaz lényeges ma is. „Monda pedig nékik: nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok.” Mit kellett tenniük, miután a Szentlélek eljött hozzájuk? „…és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” (ApCsel 1:7-8)

Ez az a munka, amelyben nekünk is részt kell vennünk. Ahelyett hogy valami különleges izgalmi állapot alkalmára várakozva élnénk, okosan kell kihasználnunk a jelen lehetőségeit, és meg kell tennünk mindazt, amit tennünk kell a lelkek megmentése érdekében. Ahelyett hogy elménk erejét kimerítenék az idők és alkalmak felőli spekulációk,  melyeket az Atya a maga hatalmába helyezett és az emberek elől visszatartott, át kellene adnunk magunkat a Szentlélek irányításának, hogy elvégezzük a jelen kötelességeit, emberi vélemények szennyétől mentesen az élet kenyerét osztogassuk azoknak a lelkeknek, akik az igazság nélkül elvesznek.

Sátán mindenkor kész megtölteni agyunkat oly elméletekkel és számítgatásokkal, melyek eltérítenek a jelenvaló igazságtól, és amelyek képtelenné tesznek arra, hogy a világnak átadhassuk a harmadik angyal üzenetét. (Review and Herald, 1892. március 22.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro