„Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi el azt tőlem, hanem én teszem le azt magamtól. Van hatalmam letenni, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.” (Jn. 10:17–18)
„Jézus minden dologban hasonló volt hozzánk. Bár Isten volt, nem nyilatkozott meg isteni mivoltában. Elfedezte istenségének megnyilatkozásait, amelyek tiszteletet parancsolóak és csodálatra méltóak voltak az egész világmindenségben.
Megüresítette magát az isteni formától és helyette emberi formát vett fel… Az emberi család tagjaként Jézus halandó volt, de Istenként ő volt az élet forrása a világ számára. Isteni személyében ellene állhatott volna a halálnak, és visszautasíthatta volna, hogy hatalma alá kerüljön. Emberi természetbe öltözötten is megtehette volna, hogy úgy áll ellent a betegség támadásainak, hogy isteni természete életerőt, és ép energiát juttat az emberi résznek. De ő önként letette isteni életét, hogy nekünk életet adjon, és elérhetővé tegye számunkra a halhatatlanságot.” (1901. 141. sz. kézirat)