Kincskeresés

Devoțional zilnic

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett valóörömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.” (Mt 13:44)

Napjainkban az egyház nagymértékben megelégszik a kijelentés felszínes igazságaival, melyek olyan világosak és könnyen érthetőek, hogy sokan úgy vélik: ha ez minden, ami szükséges, s ha ezeket elfogadják, akkor elégedettek lehetnek. A Szentlélek azonban, aki az értelemben munkálkodik, nem hagyja azt tétlenül nyugodni. A legmélyebb vágyat ébreszti az igazság iránt, melyet nem rontottak meg a tévedések és a hamis tanítások.

A szorgalmas kereső jutalma a mennyei igazság lesz. Az elme, mely valóban vágyik megtudni, hogy mi az igazság, nem érheti be a tétlenséggel.

A mennyeknek országa hasonló a szántóföldbe rejtett kincshez, „amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet”. Megveszi, hogy művelhesse, felszánthassa minden darabkáját és megszerezze annak kincseit. A Szentlélek szolgálata az, hogy irányítsa és jutalmazza ezt a kutatást. A kutató ember a szántóföld ásása közben drága ólomérceket talál, melyeknek igyekszik felbecsülni az értékét, majd még mélyebbre ás, hogy még értékesebb kincsre leljen. Így sok gazdag érre talál. A föld aranylelőhelyeit nem hálózzák be olyan gazdagon az erek, ahogy a kinyilatkoztatás mezejét a kincsek, melyek napfényre hozzák Krisztus kikutathatatlan gazdagságát. Az Úr gazdaggá tehetné minden hívő gyermekét a hitben, s ez a Szentlélek szívekben végzett munkájának gyümölcse.

A Lélek a szívből kifelé dolgozik, s olyan jellemet fejleszt, melyet Isten el fog ismerni. Az igazságnak micsoda hatalmas kincsesbányáját helyezte Krisztus a hit területére, melyet tanítványai megkaphatnak! Nagyobb hitre van szükségünk, ha jobban meg akarjuk ismerni az Igét. Az akadályoz legjobban bennünket az isteni világosság elfogadásában, hogy nem támaszkodunk a Szentlélek hatékony munkájára. (Ellen G. White 1888 Materials, 1537-1538. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit