„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.” (Jak 4:7-8)
Amikor a kísértés ránk tör, lelki megfontolásra van szükségünk, hogy ismerjük Sátán hatáskörét, és közelebb lépjünk Jézushoz. Közeledj Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzád! Állj ellene az ördögnek, és elfut tőled! A hit szép harcát egy pillanatra sem szabad abbahagyni; ellent kell állni a kétkedésnek, és növelni kell hitünket. A kísértésben a vágyat az értelemnek felül kell bírálnia. Akaratunk hajlamos az engedékenységre, de ellent kell ennek állni és így győzni a kísértés felett.
Az Úr figyelmeztet, bemutatja a menny alapelveit, melyeket minden kereszténynek el kell fogadnia és átvinnie a gyakorlati életbe. Akik figyelmen kívül hagyják a világosságot és Isten tanácsait, azok egyre önzőbbek és önelégültebbek lesznek. Akik nem akarnak Istentől függeni, azokat az ellenség biztosan legyőzi. Sátán minden elképzelhető eszközt felhasznál arra, hogy a maga soraiban tartsa azokat, akik az Úr oldalán állóknak vallják magukat. Szemeiket elvakíthatja annyira, hogy a világosságot sötétségnek, a sötétséget pedig világosságnak fogják nevezni.
Isten világossága minden eddiginél fényesebb sugarakban ragyog, és a föld történelmének végéhez közeledve egyre tisztább fénnyel világít. Akik képesek lesznek különbséget tenni az igazság és a hamisság között, gyakran hullnak térdeikre, kérve az Istentől jövő bölcsességet. Csak az igazság Napjának fénylő sugarai képesek megvilágítani az ellenség számtalan és változatos cselvetéseit. A gonosz minden csalását és igazságtalanságát beveti, és ha nem is kell szemünket állandóan a sötétség erőin tartanunk, nem lehetünk eszközeit illetően tudatlanságban.
De hitünknek Jézus Krisztusra kell összpontosítania. Rá kell tekintenünk, minden vészhelyzetre elégséges erejébe kell kapaszkodnunk, szívünknek szívéhez, életünknek biztos szálakkal az ő életéhez kell kapcsolódnia, és akkor – mivel Ő él – mi is élni fogunk. Ez a mindennapi élet vallása; mivel mi Isten erejével az üdvösségbe vetett hit által tartatunk meg. Közülünk senki sincs biztonságban, csak ha örök szövetségben az Úrhoz csatlakozunk, és erről nem felejtkezünk el. (Review and Herald, 1893. március 14.)
Ellen G. White