Krisztus követői

Devoțional zilnic 4 iunie 2019

„Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2Kor 5:20)

Krisztus követei vagyunk, és életcélunk nem hírnevünk megőrzése, hanem lelkek megmentése a kárhozattól. Naponként arra kell törekednünk, hogy ők igazságot és igazságosságot nyerhessenek el. Ahelyett, hogy mellőzöttnek igyekeznénk látszani, hogy ezzel mások együttérzését biztosítsuk a magunk számára, el kell teljesen feledkeznünk magunkról, s ha ezt nem tesszük meg lelki télőképességünk gyakorlása és az igazi kegyesség iránti vágy által, akkor Isten a mi kezünkből fogja számon kérni azokat, akikért dolgoznunk kellett volna. Ő biztosította minden szolgálatában tevékenykedő munkásnak a kegyelmet és a bölcsességet ahhoz, hogy élő levelek lehessenek, melyeket ismerhet és olvashat minden ember.

Ha vigyázunk és imádkozunk, akkor elvégezhetjük mindazt, amit az Úr ránk akar bízni. Ha hűségesen és szorgalmasan teljesítjük kötelességünket, és úgy tekintjük a lelkeket, mint akikről számot kell adnunk, akkor minden botránykövet elhengeríthetünk mások útjából. Ha komoly figyelmeztetésekkel és könyörgéssel, szelíden, de határozottan a lelkünket is kitesszük az elveszendőkért, akkor nyerhetünk lelkeket Krisztusnak.

Szeretném, ha minden testvér emlékezetébe vésné, milyen komoly dolog megszomorítani a Szentlelket. A Szentlélek akkor szomorodik el, amikor az ember saját magáért dolgozik és visszautasítja az Úr szolgálatba hívó szavát, mert a kereszt túl nehéznek és az önmegtagadás túl nagy árnak tűnik előtte. A Szentlélek vágyik arra, hogy ott lakhasson minden szívben. Ha úgy fogadják Őt, mint tiszteletre méltó vendéget, akkor azokat, akik befogadták, teljessé teszi Krisztusban. A jó munkát, melyet elkezdett, be is fogja végezni. Szent gondolatok, mennyei érzések és krisztusi cselekedetek fogják elfoglalni a tisztátalan gondolatok, a hamis érzelgősség és a lázadó tettek helyét.

A Szentlélek isteni tanító. Ha odafigyelünk leckéire, bölcsek lehetünk az üdvösségre. De jól kell őriznünk szívünket, mert túl gyakran feledkezünk el a mennyből kapott utasításokról és törekszünk arra, hogy szentségtelen szívünk természetes hajlamai szerint cselekedjünk. Mindenkinek meg kell vívnia harcát saját énjével szemben. Figyeljünk a Szentlélek tanításaira! Ha azok szerint cselekszünk, akkor újra és újra elismétli azokat, míg olyanok nem lesznek számunkra, mintha örök sziklába véste volna őket. (Counsels on Health, 560-561. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro