Lábainknak szövétneke

Devoțional de seară

„A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket.” (Zsolt 119:130)

Előfordul, hogy eszes, művelt emberek nem értik a Szentírás egy-egy részét, ugyanakkor tanulatlan emberek, kiknek gondolkodása gyöngének és csiszolatlannak látszik, fölfogják értelmüket. Erőt és vigasztalást találnak olyan részekben, melyeket az okosok titokzatosnak tartanak vagy mint lényegtelent mellőzik. Miért van ez így? Megmagyarázták nekem, hogy az utóbbiak nem támaszkodnak a maguk eszére, hanem a fényforráshoz fordulnak.

Ahhoz, aki a Szentírást ihlette. Alázatos szívvel kérik és kapják a bölcsességet. A Bibliában még mindig az igazság bányáira lelhetünk. Aki őszintén keres, rájuk bukkanhat. Krisztus mezőn elrejtett kincshez hasonlította az igazságot. Nem a felszínen hever, ásnunk kell utána. S a felfedezés sikere nem annyira szellemi képességünktől függ, hanem szívünk alázatától és a hittől, mellyel megragadjuk Isten segítségét.

A Szentlélek irányítása nélkül mindig is az a veszély fenyeget, hogy nagyot csavarunk a Szentíráson, vagy pedig félremagyarázzuk azt. Sokan olvassák a Bibliát, még sincs semmi hasznuk belőle. Sőt, sok esetben ártalmukra válik. Ha tiszteletlenül és ima nélkül nyitjuk meg Isten szavát, ha gondolataink és szeretetünk nem csügg Istenen vagy nincsen összhangban vele, akkor kétely felhőzi be értelmünket. A Biblia ilyképpen való tanulmányozása csak a kételkedő bölcseletet hizlalja. Az ellenség veszi át a gondolatok fölött a vezető szerepet és felemás magyarázatokat sugall. Ha valaki nem törekszik szóban és tettben az Istennel összhangban élni, akkor, ha mégannyira tanult ember is, könnyűszerrel melléfoghat, magyarázatai pedig megbízhatatlanok lesznek. De ha őszintén keressük Isten akaratát, akkor a Szentlélek életünk elveivé teszi az Ige szabályait, felírja azokat lelkünk tábláira. Csak azok remélhetik a Lélek további felvilágosítását, akik követik a már elnyert fényt. (Testimonies, 5. kötet,704-705. oldal)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit