Devoțional de seară

Legyünk taníthatóak!

„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!” (Jer 6:16)

Miután akaratának megismerését, mennyei bölcsességét, s a Szentlélek világosságát kérte, a hívő kutatni kezdi a Szentírást és azok a szakaszok, melyek addig sötétek voltak értelme számára, hirtelen világossá válnak, és kötelessége is oly tisztán tárul fel előtte, mint soha azelőtt. Jézus mondta: „Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az őakaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok.” (Jn 7:16-17)

Az isteni igazság megismerését azoknak ígérte az Úr, akik engedelmességgel válaszolnak a kapott világosságra és igazságra. A szoros kapun való belépés nem a tudás vagy a gazdagság birtoklásától függ, hanem attól, hogy tanítható-e lelkületünk. Aki értékeli a mennyei világosság első fénysugarát, elfogadja azt és aszerint jár, összhangba hozza azzal cselekedeteit és megszentelődik általa, az még több fényt fog kapni. Megérti, hogy az örömhír a megváltás terve…

Aki engedelmes szívvel, készségesen cselekszi Isten akaratát, nemcsak hogy örömmel fogadja az igazságot, hanem komolyan kutat is utána, mint elrejtett kincs után. Alázatos és befogadó lelkülettel nyitja ki a Szentírást, keresi, hogy hogyan járhatna a világosságban, és azt kérdezi: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6) Hajlandó feláldozni – ha kell – bármit, és mindent annak érdekében, hogy összhangba kerüljön Isten akaratával.

Nem mindig könnyű dolog engedelmességgel válaszolni Isten akaratára. Erős elhatározást igényel az, hogy belépjünk a szoros kapun és a keskeny ösvényen haladjunk, mely az örök életre vezet, mert minden oldalról hangok hívogatnak a tiltott mellékösvényekre.

Akik szeretik a gazdagságot, a dicsőséget és a magas pozíciókat, azok nemfognak belépni a szoros kapun, míg meg nem válnak bálványaiktól. A keskeny kapunál nincs elég hely ahhoz, hogy e világ dolgait cipelve lépjünk be rajta. Aki be akar lépni a szoros kapun, annak teljesen át kell adnia mindenét Istennek. Jézus mondja: „Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16:24) (Review and Herald, 1912. március 28.)

Ellen G. White