Legyünk taníthatóak!

Devoțional zilnic

„Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!” (Jer 6:16)

Miután akaratának megismerését, mennyei bölcsességét, s a Szentlélek világosságát kérte, a hívő kutatni kezdi a Szentírást és azok a szakaszok, melyek addig sötétek voltak értelme számára, hirtelen világossá válnak, és kötelessége is oly tisztán tárul fel előtte, mint soha azelőtt. Jézus mondta: „Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az őakaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok.” (Jn 7:16-17)

Az isteni igazság megismerését azoknak ígérte az Úr, akik engedelmességgel válaszolnak a kapott világosságra és igazságra. A szoros kapun való belépés nem a tudás vagy a gazdagság birtoklásától függ, hanem attól, hogy tanítható-e lelkületünk. Aki értékeli a mennyei világosság első fénysugarát, elfogadja azt és aszerint jár, összhangba hozza azzal cselekedeteit és megszentelődik általa, az még több fényt fog kapni. Megérti, hogy az örömhír a megváltás terve…

Aki engedelmes szívvel, készségesen cselekszi Isten akaratát, nemcsak hogy örömmel fogadja az igazságot, hanem komolyan kutat is utána, mint elrejtett kincs után. Alázatos és befogadó lelkülettel nyitja ki a Szentírást, keresi, hogy hogyan járhatna a világosságban, és azt kérdezi: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ApCsel 9:6) Hajlandó feláldozni – ha kell – bármit, és mindent annak érdekében, hogy összhangba kerüljön Isten akaratával.

Nem mindig könnyű dolog engedelmességgel válaszolni Isten akaratára. Erős elhatározást igényel az, hogy belépjünk a szoros kapun és a keskeny ösvényen haladjunk, mely az örök életre vezet, mert minden oldalról hangok hívogatnak a tiltott mellékösvényekre.

Akik szeretik a gazdagságot, a dicsőséget és a magas pozíciókat, azok nemfognak belépni a szoros kapun, míg meg nem válnak bálványaiktól. A keskeny kapunál nincs elég hely ahhoz, hogy e világ dolgait cipelve lépjünk be rajta. Aki be akar lépni a szoros kapun, annak teljesen át kell adnia mindenét Istennek. Jézus mondja: „Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16:24) (Review and Herald, 1912. március 28.)

Ellen G. White

Ai mai putea citi si aceste materiale:

Frate de sânge cu Iuda Iscarioteanul

  „Poate orb pe orb să călăuzească? Nu vor cădea amândoi în groapă? Nu este ucenic mai presus decât învăţătorul său; dar orice ucenic desăvârşit va fi ca învăţătorul său.” (Luca 6:39) Este Vinerea Mare. Cu peste 2.000 de ani în urmă, un om a luat o decizie în inima sa, care avea să schimbe cursul istoriei, atât a umanităţii, cât și a istoriei sale personale. „Ești o Iudă!” i se spune astăzi celui care repetă greșelile strămoșului său din Israelul antic. Iuda Iscarioteanul, căci despre el vorbim, reprezentant al tipologiei isteţului subversiv și trădător, este condamnat pe vecie să sufere oprobriul istoriei pentru oricât ar ţine ea. Portretul său a părăsit cercul credincioșilor și a intrat în mentalul colectiv, unde nimeni nu caută să îl înţeleagă deplin. Ideea că am putea împărţi trăsături de caracter cu acest personaj care L-a trădat pe Iisus nu încape în imaginaţia colectivă. Nimeni nu vrea să fie ca el sau să aibă prieteni ca el. Cu toate acestea, „umanitatea sa era perfect autentică și este absolut identică cu a noastră, (…) iar personalitatea sa relevă o condiţie mentală foarte similară conștiinţei obișnuite a oamenilor de azi”, apreciază profesorul Uraguchi, de la Universitatea de…

Semnele Timpului.ro
Leave a CommentSubmit